Keresés

Vásárnap

Vasárnap kilátogattunk századmagammal a Bazilika előtti karácsonyi vásárra. Az egy héttel ezelőtti Advent Brunch bejegyzésemmel a halál fia voltam, pontosabban “sznob lánya”, ezért úgy döntöttem ma inkább eltitkolom mit, hol ettem, és egy karácsonyi vásárral egybekötött rövidke bejegyzést írok a stílus fül alá.


20131208-231227.jpg

20131208-231341.jpg

20131209-030108.jpg

Igyekeztem kényelmes outfitet választani a bóklászáshoz. Ez a “maci” kabát az aktuális kedvencem, mégis, hogy őszinte legyek, szerintem annyira kis béna! De annak ellenére, hogy a 165 centim egy pillanat alatt bekebelezi, hihetetlenül aranyos. Ráadásul ezzel az ejtett vállal, bő ujjal és szabással kifejezetten praktikus, mert az egyetlen kihülés elleni taktika, a réteges öltözködés kényelmesen kivitelezhető alatta. A nagyok, valamint a stílusszakértők nem tudom hogyan vélekednek arról, hogy a hosszú kabát lapos talpú cipővel, alacsonyabb lányoknak mennyire előnyös, vagy épp előnytelen, de a hasonló tónusú színek összhangjával talán nem “tördeltem” magam darabokra. De ahogy a drága apukámat mondta: “a hidegben nem divatolunk”, nos ez a kabát ezt a mondását azért picit hígítja. Ugyanis általa bájossá tettem a téli szettem, mégis divatos maradtam -mert ez a típusú kabát a szezon egyik kedvelt darabja. Ami viszont bontja a csinosságot számomra, az a csizma. Ez a típusú lábbeli amennyire divat itthon (és Kínában), mert kényelmes, puha és megkérdőjelezhetetlenül meleg, oly annyira -valljuk be- ronda is, ezért én személy szerint nem gyakran viselem. Viszont ez az egyáltalán nem nőies csizmácska párizsi szuvenírként kedves darab a cipőim között, néha azért belebújok. Előnyben részesítem az elegáns, magas sarkakat, de ezúttal komfortosan szerettem volna bevenni az ötödik kerületet, és nem húsz centin kerülgetve a macskakövet forrócsokival a kezemben. Kell olyan nap, amikor lazább összeállítást engedünk meg magunknak. Nekem ez volt az a nap. Ormótlan csizma ide, oversize szabás oda, törekedtem azért nőies maradni, amiben a puha, kötött pulóver és egy világos farmernadrág segített. A fehér és tört árnyalatai egyébként is eleganciát sugároznak, a porcelán bőröm pedig napbarnítottá varázsolják úgy, hogy már hónapok óta nem láttam sem tisztességes napot, sem csövekből jövő fényt. A sapkát annyira, de annyira nem szeretem! Furcsa érzés, ahogyan a fejemre cuppan, képtelen vagyok megszokni. Olyan, mintha viseléskor rám törne egy enyhe klausztrofóbia. De a hajhagymák védelme érdekében kötelező viselet 5 fok alatt. Különben is, az ember hőháztartása három tesztrésztől függ, ez a lábfej, a kézfej és a nyak (fej). Ha ők melegben vannak, nem fázunk meg, és a valódi hőmérsékletet is kellemesebbnek érzékeljük.


20131208-231521.jpg

20131208-231546.jpg

20131208-231607.jpg

20131208-231637.jpg

20131208-231811.jpg

Vásárfiaként hazajött velem egy pici tündér, hatalmas pillangószárnyakkal, ami hamarosan a házi készítésű hógömböm főszereplőjeként fog feltűnni, aminek az elkészítését természetesen itt is meg fogom mutatni. Egészséges mértékű karácsonyi vásár rajongók vagyunk. Minden adventi szezonban legalább egyszer megnézzük a bécsi Christkindlmarkt-ot, és a hazai városokban megrendezetteket is. Nem emlékszem, hogy valaha is vásároltam volna ezeken a helyeken karácsonyra szánt ajándékot, pedig gyönyörűbbnél gyönyörűbb kézműves csodák találhatóak. Nem az a “gyorsan letudom” ajándékozó vagyok, hanem sokat töröm a fejem a gyakran praktikus, de minden alkalommal személyre szóló meglepetéseken. Szeretem az egyén stílusát és szokásait szem előtt tartani a kiválasztásnál. Viszont nem telik el úgy egy karácsonyi szezon, titkon ne gondolva arra, hogy bárcsak ne alakult volna ki az ajándékozási procedúra. Persze jó érzés kapni, adni pedig még jobb, de sajnos a stresszelő tömeg annyira átformálja az egész ünnep szellemét, hogy ezért sem kívánják sokan a hátuk közepére sem az év egyébként legszebb ünnepét. Nem haragszom a tömegre, hisz én is szerves része vagyok, és mindenki más, aki csak póréhagymáért ugrik be a közértbe egy decemberi hétvégén. Pedig hányszor megbeszéltük a családdal, hogy “az idén nem ajándékozunk! De tényleg nem!” Hát igen. Ismerve mindkettőnk szüleit, úgyis meglepnek valami aprósággal, és mivel nem szeretnénk kellemetlen helyzetbe kerülni azzal, hogy üres kézzel állítunk be szenteste, szétnézünk egy-két üzletben…Ennyit erről. Pedig olyan jó lenne fejtörő, idő hiányában idegeskedő, forgalmi dugóban dekkoló napokat elkerülni, és egyszerűen csak együtt sütni a családdal a mézeskalácsot, mint ahogy egy irigylésre méltó olvasóm is tette a minap, együtt készíteni az illatos menüt, nem a fájós lábú anyukákra, vagy a remegő kezű, ősz hajú nagyikra hagyni. Csak leülni a szépen terített asztalhoz, a polc mélyéről előszedett bugyuta, norvég mintás pulcsiban, nevetgélve, Mennyből Az Angyalt énekelve örülni, hogy az ország minden szegletéből végre együtt a család… Sajnos tehetünk róla, hogy ilyen anyagias világban élünk. Nem vagyok álszent, én is abban élek. Csak azzal a különbséggel, hogy kezdek megcsömörleni tőle. Ezért próbálom (itt is) erősíteni a mögöttes tartalmat, a valódi érzéseket, az emberségesség értékét újra felfedezni magamban, és közvetíteni mások felé. Én lennék a legboldogabb, ha sikerülne a (bennem) kételkedők véleményét megváltoztatni.

Kellemes hetet kívánok!


20131209-011813.jpg

Réka

#bazilika #advent #outfit #karácsony #vasárnap #stílus #vásár

12 megtekintés0 hozzászólás