Keresés

Tíz perc kreatív

Az ezt megelőző helyhez, ahol laktunk igen szép reményeket fűztünk. Medence, panoráma, mini spa, elitnek hitt közösség (a garázsban sorra parkoló luxusautókból -hibásan- következtetve) de a szomszéd, három eleven gyerekkel egy csapásra megtépázta az esküvő utáni új otthon adta örömet. A 2, 4 és 6 éves lurkók reggel 7-től este 11-ig dorbézoltak, kiabáltak az ő jellegzetes ázsiai nyelvükön, és az anyuka, aki megközelítőleg 20 és 24 év közötti volt, nem foglalkozott velük, illetve úgy tűnt, mintha ott sem lett volna a lakásban. Az öltönyös apuka csak este járt haza, akkor pedig rendszerint kiengedte a gőzt és telefüstölte az egész emeletet. Aztán sorra jöttek a kellemetlenségek, és rövid idő alatt azon kaptam magam, hogy dobozolok. Fél évet bírtunk ki azon a helyen, kialvatlanok és ingerültek voltunk. Írtunk kedvesen utaló levelet, de nem. Próbáltunk visszavágni: éjfélkor falat fúrtunk, kalapáltunk, zenét bömböltettünk miközben nem voltunk a szobában, de nem vették észre magukat. Amikor az egyik csodálatos, szombat reggelen arra ébredtünk, hogy alattunk elkezdték a munkálatokat ami két lakást összenyitásánál elsődlegesen falbontást jelentett, vettük a nyúlcipőt és menekültünk! A csavar: amikor eljött a nap a költözésre, tompa zajra ébredtünk. Kinéztem az ajtón és láttam, hogy a szomszéd, aki fél éven keresztül az idegeinken tárcolt, előttünk egy nappal elköltözött!! Én talán még a mai napig sem tudom megemészteni, hogy tulajdonképpen ő nyert… Nem volt jó a közösség, nem tudtuk a szomszédaink nevét sem, volt aki sosem köszönt. Oly annyira megcsömörlöttem a buta, tapló és sznob emberektől, hogy azóta messziről elkerülöm az ilyen társaságot. Sem a férjem, sem pedig én nem tudunk egy olyan közegbe tartozni, ahol állandóan páváskodnak egymás előtt. Nem voltunk oda valók, ezért minél hamarabb dobbantottunk abból a műmájer fészekből. Eljött a nyár, és azok a bizonyos 40 fok körüli hőmérsékletek, de mi éjt nappallá téve szorgosan dobozoltunk, pakoltunk, és köröztünk régi és új között. Hamar elfeledtette a rossz emlékeket az új, családias légkör teli normális, értékes, őszinte, csupa szív, “igazi” emberekkel. Úgy érzem hazatértem.

A kegyes sors megjutalmazott minket az ellenkező példával: kivételes, jó szomszédaink vannak, akikkel a kapcsolat barátsággá alakult. Farsangi fánkot sütünk a gyerekekkel, egymásnál vacsorázunk, együtt edzenek a fiúk, és mi lányok is. Tegnap együtt ünnepeltük a Tamást, a Zoltánt, és a nőket. Budapest talán egyik legjobb indiai éttermében vacsoráztunk, és most, amíg több liter vizet elfogyasztok az extra csípős csirke tikkámra, hogy a gyomorégésem kicsit enyhítsem, leporolom a dizájn mappáról a virtuális port, és frissítem egy hétvégi kreatív időtöltés lehetőségével. Ha ilyen csúf idő lesz mint ma volt, elképzelhető, hogy egy komplett készletet is legyártok itthon! : )

Gyerekként állandóan rajzoltam. Most már kevesebbet, mert nekem ahhoz teljes átszellemülés szükséges és olyankor órákig nem tudok felállni a papír mellől, nem esik ki a ceruza a kezemből. Erre pedig manapság nincs időm. Tisztán emlékszem, amikor a tanárnő olvasta a Toldit, én pedig tele illusztráltam a vers hasáb melletti minden szegletet. Számomra óriási kincs volt egy félig üres oldal, amit rendszerint az adott olvasmány valamelyik részletével dekoráltam. Felnőttként is jól esik visszahozni a gondtalan időket, de most a praktikus látásmód is hozzáadódik az alkotás öröméhez.

Adott egy bögre, egy lakkfilc, amivel rajzolhatok a mindennapos használati tárgyakra. Az utóbbit egy nagyobb papírboltban vásároltam, de kimondottan hobby üzletekben porcelán filctoll is kapható, amelynek előnye, hogy tartósabb, mint a lakkfilc, több szín is rendelkezésre áll, valamint mosogatógépben is elmosható a díszített kerámia anélkül, hogy eltűnne a gondosan megrajzolt minta. Kézbe egy bögre, vagy egy tányér és mehet a játék. Néhány minimalista stílusú inspirációt gyűjtöttem, hogy könnyebb legyen eldöntenem nekem is, melyik irányba indulok el a sajátomat illetően:


8ffdfdc74aeacf708065f3709c2c47dc
9e58c8208934416de71f4135df09f422
0819cd6a56d54505e71bfa585975e3c5
794487e061464a068eb58019968ac1c5
ddd90b011ee68372d1e1aaa12abd17d0
image_16
image_15

image_4
image_3
image_2

image_9

image_10
image

image_11

image_12

image_13
image_1

Az egyhangú, fehér tányér mennyire egyszerűen feldobható a rovátkákkal. Nem kell vonalzó, a random dolgok sokszor izgalmasabbak.


image_14

Egy különleges, kedves emléket őrző dátummal finomabbá varázsolható a reggeli kávé. Szerintem ezek olyan gesztusok, amelyek mellett elmegy a nagy többség. Sajnos sem igény sincs rá, sem kedv. Pedig ezek az apró örömök, állnak össze egy egésszé, ami a mindennapi boldogságunkat szolgálják, és nem feltétlenül dizájner alkotással kell elkényeztetni a másikat, legyen az prémium ruházati termék, vagy exkluzív használati tárgy. A saját kézírással díszített ajándéknál személyesebb aligha létezik. A hétvégén készítek én is egyet, és most a bejegyzés végére már ki is körvonalazódott, hogy milyen irányban indulok el a díszítésben. Nemzetközi nőnap van, azaz az emancipált nők napja, ugyanis eredetileg ez a nap nem a virágcsokrokról szólt, hanem a nők egyenjogúságáért és szabad munkavállalásáért demonstrálókról. Régen kötelező volt a nőnap megünneplése, de a rendszerváltás után e jeles nap munkásmozgalmi szellemét elveszítette, és mára már egyszerű virágajándékozással ünnepelnek -minket. : )

Kellemes hétvégét, Isten éltesse a Nőket és a Zoltánokat!

#ajándék #bögre #festés #kreatív

3 megtekintés0 hozzászólás