Keresés

@rekaszotak

Hogy mi van ma? A modern kommunikációs eszközök, a virtuális emberi kapcsolatok világát éljük, közösségi felületeken építünk barátságokat, cserélünk információt, vitatjuk meg a számunkra hírértékkel rendelkező gondolatokat. Megosztunk, lájkolunk, továbbküldünk, blogolunk. Szívesen élek ebben, mert gyors és kényelmes, de titkon azért visszasírom a régi időket. Ki korlátozottan, ki kevésbé, tulajdonképpen a nyilvánosság előtt éljük az életünket. Az önkifejezésnek számos lehetőségét elénk tárja a modern kor nyújtotta módszerek sokasága, a különböző eszközök adottak, csak rajtunk múlik, mit veszünk ki belőlük. Valakik csak a pucsítós-csücsörítős megnyilvánulásig jutnak, még annál is többen hiszik azt magukról, hogy joguk van a véleményükkel másokat sárba tiporni, valakik az ösztönállati “gondolkodástól” is messze elmaradottak, de akadnak olyan ritka kincsek is, akik építik a közösséget azáltal, hogy értékes információt engednek szabadjára, vagy pusztán olyan tetteket, gondolatokat, vizuális termékeket mutatnak magukból, amelyek jobbá teszik a mindennapokat. Jómagam is szívesen tartozom az utolsó csoportban tevékenykedő emberek olvasói táborába, akiknek nem okoz hétköznapi kielégülést az akárhanyadik fejezetét megkezdő, főműsoridőben futó “agyhalál show”. De hát ízlések és pofonok -tartja a mondás.


20140117-022912.jpg

Úgy 2010 karácsonya körül kezdtem “használni” az Instagram fotómegosztó közösségi oldalt. Azért tettem idézőjelbe, mert az elején azt sem tudtam mi ez, mi célt szolgál, és még csak nem is voltam tisztában azzal, hogy nyilvánosak a képeim, ezért csak kedvtelésből, össze-vissza lövögettem a fotókat, mindenféle koncepció, vagy gondolatiság nélkül. Az elején nem igazán kötött le, ebből kifolyólag mivel hetekig nem nyúltam a programhoz, le is töröltem a közvetlen applikációt a telefonomról. Ugyanakkor hiányzott az érzés, ami talán a legszerethetőbb tulajdonsága ennek a virtuális fotókönyvtárnak, hogy különböző filterekkel, egyetlen gombnyomással meg tudom változtatni a képeim hangulatát, hogy a pici, négyzet alakú indexképekkel fejezzem ki magam. Ezért újra installáltam, de ezúttal már tudatosan kezdtem felépíteni az albumom. Kezdetben én is követtem el olyan képeket, amelyek nem éppen tükrözték a stílusom, a látásmódom, ezért nagyjából a kezdeti négyszáz “semmilyen” képből drasztikusan lecsíptem vagy háromszázat. Érzékeny búcsút vettem tőlük, és száműztem őket a virtuális szeméttelepre. Az élet minden területén, legyen az egy elhanyagolt konyhai fiók, vagy egy íróasztal, egy Facebook profil, vagy a saját lelkünk, olykor be kell iktatni a nagytakarítást, hogy eltávolítva a hulladékot, az oda nem illő elemeket teret adjunk a frissnek, az újnak, az építőnek. Amire nincs szükségünk, meg kell válni tőle! Azok a képek, papírok, morzsák, vagy levelek, amelyeket az életem során már eltávolítottam a környezetemből, tulajdonképpen nem szolgáltak engem, nem függtem tőlük, nem tettek jobbá vagy ilyesmi. Kuka, jöhet az új! Ez a megújulás, a folytonos változás életszerű folyamata. Erőt kell venni magunkon, és szelektálni az életünkben legyen szó ruhákról, vagy épp élő személyekről. Szinte biztos, hogy pozitív változást fog hozni ezen lépésünk! (Tapasztalat.)

A mai napig figyelek arra, hogy a különböző online felületeken a képeim ízlésesek, átgondoltak, összeszedettek legyenek. Nekem ez fontos úgy, mint a megjelenésemben. Valahol ez is egyfajta megjelenés, ahol az igényességről, vagy épp az igénytelenségről kaphat a közönség tanúbizonyságot. A fotóimnak, mégha másnak nem is egyértelmű a miértje, számomra “lelkük” van. Mindegyik szól valamiről, egy emléket mesél el, amiről mindegy bizonnyal hosszasan tudnék mesélni. : ) Bármennyire is csábító a telefonom fotóalbumában lévő 3500 kép közül egy-kettő, mégis a tudatosságom meggátol abban, hogy feltöltsek magamról, a környezetemről, vagy a szokásaimról olyan élvezhetetlen, különösebb tartalom nélküli fotókat, amelyeknek tulajdonképpen nem sok értelme van. Elmosódott, “bulizós” képeket, remegő videókat, kirívó, vagy közönséges fotókat nem látnak rólam a követőim. -Persze vannak, akik életcéljuknak tekintik a fentiek ellenkezőjének bebizonyítását.

Olykor egy-két megtalált butaság viszont rettentően megerősít abban, amit csinálok, azaz segítik az utam, ugyanis néhány ilyen félresiklott hozzászólás jó kis témákat dob fel, azaz folytonossá teszik a munkásságom azzal, hogy felpiszkálják a gondolataim. És ez jó! (Legalábbis én így fogom fel.)


20140117-032601.jpg

Az elmúlt négy évben nagyon megszerettem az Instagramot. Sokat köszönhetek neki. Többek között onnan indult a blogom ötlete is, amiben a Kedves Követőim bátorítottak. Mára kicsit olyanok lettünk, mint egy hatezernégyszáz fős család. Amiből persze vannak, akik követnek, de nem aktívak. Vannak, akik nem követnek, de naponta többször kukkolnak. Vannak, akik letiltottak, vagy akik nem tudják miért, de szívből gyűlölnek, és vannak, akikkel napi szinten beszélgetünk egy-egy mondat erejéig. Ők igazán közel állnak a szívemhez, és ők azok, akikért érdemes folytatni azt a színvonalat, azt a koncepciót, amit elindítottam. A követőim között akadnak híres emberek, fotósok, stylistok, kreatív személyek, édesanyák, fiatal lányok, barátok, barátnők, nemzetközi divatmárkák, és kiegészítőket forgalmazó márkák képviselői, valamint magazinok is.


20140117-022122.jpg

A Marie Claire magazinnak ezúton is köszönöm, hogy egy teljes oldalt szenteltek nekem, azokkal a fotóimmal, amelyeket ők tetszőlegesen választottak. Most pedig én szemezgettem ki az Instagram albumom töredékét, amelyek valamilyen személyes okokból kiemelten fontosak, és emlékezetesek maradnak számomra, vagy egyszerűen csak tetszenek.


20140117-024640.jpg

20140117-024633.jpg

És, hogy ne köszönjek el “üres kézzel”, íme az applikációk, amelyeket rendszeresen használok. Sokszor, sokan kérdezték már tőlem, válaszoltam is egyenként, de most újra egy csokorba szedtem őket:

Camera+ -szuper filtereket tartalmaz, valamit időzített fotózást tesz lehetővé.

Snapseed -képkivágás, horizont helyrepofozása, színegyensúly állítása, szóval általános szerkesztésekhez jól használható.

PictureFrames -montázsokhoz.

Montage -két kép áttűnését ezzel készítem, valamint a szöveget is ebben az applikációban szerkesztem.


20140117-042016.jpg

Whitagram – A normál képarány megtartása az instagram feltöltéshez. Azaz a négyzetes képeket kiküszöbölhetjük vele, de el kell fogadni, hogy a kép oldalán lesz két tetszőlegesen választható színű csík.

PicPlayPost – Fotók és videók együttes alkalmazása, lejátszása egyetlen montázson belül, zenei aláfestéssel. Instagram kompatibilis.

Splice – Video szerkesztő. Vágás, zene alákeverés stb.

SketchBook – A szabadkézi rajz szerelmeseinek egy alap program. iPadre ajánlatos letölteni, telefon helyett.

És természetesen az Instagram, ami azért nem került be a “Fotó szerkesztés” mappámba, mert ő egy kiemelt, VIP helyet kapott a főképernyőn. : )

A fájó igazsághoz az is hosszátartozik, hogy a világ legjobb, legdrágább fényképezőgépe, objektíve, vagy legmodernebb utómunka programja nem tudja feljavítani azt a fotót, aminek az alappillérjei nincsenek rendben. Ez esetben a kompozíció, a fényviszonyok, vagy a stabilitás a készítésnél. (Gondolom én, mint laikus.) Telefonnal is lehet bomba képeket készíteni, ugyanakkor 2 milliós géppel is unalmasat. Jön a hétvége, lehet kísérletezgetni az applikációkkal! Kellemes időtöltést! : )

Réka

#fotók #riport #marieclaire #magazin #instagram

5 megtekintés0 hozzászólás