Keresés

Péntek

Fő a marhapörkölt, kellemes hagyma, paprikás szaft és pirult tarhonya illata járja át a házat. Bárki, bármennyire hazugságnak, ódivatúnak, vagy unalmasnak találja, én nagyon szeretem hazavárni a férjem. 5 éve már, hogy számomra a nap legboldogabb pillanata amikor hallom, hogy nyílik az ajtó, lépdel felfelé a lépcsőn, leteszi a kulcsát a polcra, és mosolyogva mondja, “Buonasera!” (Évek óta olaszul vagy franciául köszön amikor hazaér.) Aki pedig lehordja ezeket az érzelmeket, és papucsként tekint az ilyen nőtípusra mint amilyen én is vagyok, és még nagyon sok fiatal nő és feleség, az az ember vagy még nem élt át ilyet, vagy számára mások a prioritások, amit tiszteletben kell tartani, és egyszerűen nem keresztezni egymás útját. Mindenkinek egyéni döntési joga, hogy milyen életvitelt választ magának. Én választottam, és nagyon boldog vagyok benne. Egyetlen eszement partyra sem cserélném el ezt az érzést. “Menjünk bulizni!” -Na ez az a mondat, ami soha az életben még nem hagyta el a szám. Én nem járok, és nem is jártam bulizni. A szülők nem is engedtek nyugodt szívvel, de nem is vágytam. 5 évvel idősebb a bátyám, aki mindig azzal csitított, hogy majd elvisz discoba, ha 16 leszek. 16 lettem, ő 21, és akkor már azért nem vitt, mert ciki volt a hugival menni… Ennyi. Erről lecsúsztam egy életre, de nem is bánom. Én nem az a lány vagyok, akik rázza a popót a VIP sarokban, lesve, hogy ki milyen cuccot vett fel. Hanem inkább az unalmasabb, “házitündér” fajta, aki építő könyveket, stílus magazinokat, receptalbumokat olvas, ünnepi dekorációt készít, a családnak főzi karácsonyi menüt, jazzt hallgat vasalás közben, frissen tálalja a vacsorát, és omlettet készít hétvégén selyemköntösben. Emelett tervezi saját üzletét, amiben más emberek életébe csempész majd apró örömöket, találkozókra, összejövetelekre kíséri el a társát, azaz tulajdonképpen a színfalak mögött állva biztosítja a lelki hátterét egy kiegyensúlyozott párkapcsolatnak. A döbbenetemtől sokszor nem tudom hirtelen milyen reakciót vegyek le a polcról olyankor, amikor ezer éve, vagy épp soha nem látott emberek totóznak azon, hogy hogyan élünk (és persze miből), mennyibe kerül a napi outfitem, vagy a napszemüvegem, de az órám márkáját már nem tudja megsaccolni, mert nem jól kivehető a képen. Vicc… A másik megmosolyogtató a nonstop találgatások, hogy mikor lesz már gyerek, biztos csak arra várok. Ilyen ostoba feltevéseknél kábé annyira leesik az állam, mint a Sikoly álarcnak. Kezdem elhinni, hogy tényleg ennyire unalmas másutt az élet, amiért a mi ajtónkon kopogtatnak “melegedésért ” kuncsorogva. Olyan jó lenne, ha nem ilyen gondolatokra kéne pazarolnom a mobilom akksiját, ugyanakkor jól esik leírni, de ennél több időt nem áldozok a témára.

Akadnak viszont felemelő, szívmelengető délutánok és beszélgetések olyan ritka emberekkel, akikkel pár óra kikapcsolódás egy jókora adag pozitív lökést ad az elkövetkezendő napokra. Egyik ilyen lánytól kaptam ezt a csodás könyvet, amit ma este kezembe veszek, és belemerülök egy grófnő emlékeibe, aki gazdag életét bemutatva gasztronómiai élményekkel is megajándékozza olvasóját.


20131108-221359.jpg

Nálam már karácsony van. Felmásoltam iPadre, és a telefonomra egy jókora adag zenét a kedvenc előadóimmal, karácsonyi albumokat, gramofon pattogásával “zavart” régi sanzon dallamokat, majd egy lejátszási listát szerkesztettem össze, amit bármelyik napszakban, bármennyi ideig szívesen hallgatok.


20131108-222158.jpg

20131108-222208.jpg

Közben a vacsora el is készült… Békés estét mindenkinek!

Réka

#inspiráció #karácsony #könyv #zene

12 megtekintés0 hozzászólás