Keresés

New York


20131227-034529.jpg

Meleg fények, csilingelő hangok, fűszeres, édes illatok, szeretetteljes ölelések, őszinte kacagások, porcelán tányérok, evőeszközök csörrenése, meghitt békesség az asztal körül, csillogó szemek a fa alatt. Számomra ez a karácsony, ezt az pár napot én így élem meg. A karácsony az az ünnep, amikor ha valaki nagyobb családban él, és persze nem öntörvényű bitang, tetszik vagy sem, így, vagy úgy osztódni kénytelen. Amikor az ember egy másik családot választ magának, azaz megházasodik, ráadásul még egy másik városban is él a családjától, már december közepén a “kinél legyen a karácsony” kérdés mindig felüti a fejét. A családom, akikkel gyerekként mindig együtt töltöttem az ünnepeket (anya, apa, testvérem, keresztszülők, unokatestvérek, nagyika) 180 kilométerre élnek, ezért sajnos nem tehetem meg azt, hogy “ott is vagyok egy kicsit, meg itt is” szenteste. Ilyenkor mindig megy a logisztika, az érvelés, hogy kinél legyen az egész évben várt vacsora és az ajándékozás. Mi lenne, ha külön tölteném a férjemtől a szentestét, én az enyéimnél, ő az övéinél?! Soha. Szomorú lennék, és állandóan a telefonon lógnék! Az ember azzal legyen a szeretet ünnepén, akit igazán szeret! Persze, igen, tudom, de a család az más, a családot máshogyan szeretjük, azt nem lehet összehasonlítani a szerelemmel. Nyilván vannak olyan helyzetek, amikor hivatásbeli, egészségügyi vagy más szomorú oknál fogva nem lehet együtt két szív a szeretet ünnepén, és ha azokból a szemszögekből nézzük a morfondírozásom, apró butaságnak tűnik a “hol legyen a karácsony” téma. Száz szónak is egy (mondat) a vége, felnőttek vagyunk, vannak elvárások, amiknek bizony meg kell felelni, hogy mindenkinek jó legyen. (persze olyan sosincs) Ezért a szentestét ezúttal is kézenfekvő volt a párom szüleinél tölteni Budapesten, 25-én délután pedig már vidéken tömtük magunkba az isteni halászlevet.


20131227-034632.jpg

20131227-034616.jpg

Tizenkettedik hó, huszonhatodika. A mai nappal véget ért az év legszebb hónapjának legszebb ünnepe. Ezt a napot többnyire kettesben töltjük, általában csavargunk egyet a belvárosban, gyönyörködünk a utca fényeiben ameddig csak lehet, illetve megiszunk valahol, valami forrót. A New York-palotában található impozáns kávéházba tértünk be. Ugyan évekkel korábban voltam már benn a Boscolo hotelben, -az egyik lakosztályban forgattunk egy magyar reklámfilmet- így tisztában voltam vele, hogy !wow! faktoros enteriőr fogad, de a kávéházat eddig csak az utcáról láttam, futólag. Apukám! Nagyon komoly. A laikusok (na jó, én is) ha egy szóval jellemeznék: giccs. Bővebben pedig az eklektika burjánzó netovábbja, mennyezet freskókkal, hatalmas tükrökkel, márványoszlopokkal, és aranyozással díszített, historizáló berendezésű belső terek. Az épület a szépségét Hauszman Alajosnak, Korb Flórisnak és Giergl Kálmánnak köszönheti. Viszont ez a bejegyzésem nem egy művészettörténeti idegenvezetés, -bár úgy 8 évig szerves része volt a tanulmányaimnak, ennek ellenére nincs önbizalmam a témában, hanem egy rögtönzött kattintgatás, aminek eredményeképp fogadjátok szeretettel a karácsony másnapján viselt outfit inspirációm.

20131227-034938.jpg

20131227-034834.jpg

20131227-034857.jpg

20131227-034920.jpg

20131227-034804.jpg

20131227-034949.jpg

(Igen, jól látjátok a csizmát… Még mindig nem tartom nőies darabnak, de ismét jó alternatívának tűnt a sétálós estéhez. A New York Kávéház tele volt mondjuk úgy, hogy “kényelmes ruházatot viselő” turistákkal, szóval nem éreztem magam alulöltözöttnek. Sőt. A flitterek, és a feket szín valamelyest azért oldott a bumszliságán…) Továbbá egy kis szőr,egy kis bőr, egy kis tweed, kockákkal és pötyökkel. Karácsony után erősen érzem a levegőben a szilveszter hangulatát, még ha jómagam nem is vagyok partyarc, talán ez a hangulat magyarázza a flitteres pipőm. A nyaklánc egy kedves divattervező barátom keze munkája, akinek nem csak a ruhái, hanem ékszerkollekciója is igazán különleges. Itt megtaláljátok a munkáit. Hajnal fél 5 van, ezért nem retusáltam a képeket, csak egy kis színkorrekciót végeztem, ugyanis holnap (ma) 8-kor kelek, mert fotózunk, így a retusálásra szánt időm inkább a holnapi anyagra áldozom…


20131227-043020.jpg

Réka

#monokróm #style #christmas #outfit #bunda #karácsony #tweed #stílus

17 megtekintés0 hozzászólás