Meseház

Nemrég egy hosszú hétvégét töltöttünk a holland fővárosban, ami megkoronázta a különleges homlokzatú és felépítésű házikók iránti szerelmem. Eddig a német Fachwerk stílusért voltam oda, de most, hogy láttam az “északi Velence” milliónyi barna téglákból épült, gyakran asszimetrikus, ablakokkal sűrűn tarkított meseházait, a rajongásom a holland építészet felé is kiterjedt. Ránézésre egy épület homlokzatának 80% ablakfelület, amiken keresztül automatikusan betekint a gondolatom az ott lakók életébe. Épp az egyik fotómat pásztázom, amit a nagy felbontású gépemmel készítettem. Ráközelítve az ablakokra látom, hogy mindegyik mögött más beállítottság lakozik. Egyik helyen dekor házikók sora, a szomszéd csipkefüggönyei alatt könyvek hevernek a párkányon. Bolondja vagyok a részleteknek, gyerekkorom óta imádok végeláthatatlan percekig szöszölni és elveszni bennük. Az örök morfondírozás az egész utazás alatt jelen volt, hogy vajon ki lakik a tetőtéri, gazdagon díszített ablak mögött? Talán az ablak mögött a fürdőkád van, és lakója esténként a habokban elmerülve szemléli a csatornák nyüzsgését? A muskátlikkal telis-tele ültetett háztömbben talán egy öreg festőművész lakik, aki 5 méteres belmagasságban, két emeleten él és alkot az ablak előtt felállított állványon? A fényesre lakkozott, helyenként recsegős keményfa parkettával rakott szobákat terpentin szag és apró festékfoltok jellemzik, vagy holland visszafogottság és rend. Álmodozásom már-már kínosan szentimentális tudom, mégis átadva magam a képzeletem birodalmának ezeken töprengtem, amikor az extra nagy lattém melengette az átfagyott ujjaim a turisták zömétől elzárt csatorna egyik kicsiny kávézójában. Régi malmok, jellegzetes kékre festett, miniatűr delfti házak, ínycsiklandó sajtüzletek, romantikus csatornák, azokon trendi, úszó házak, ahol a hajózó turista akaratlanul is betekintést nyer az ebéd készültébe, sosem látott mennyiségű virághagymák piaca, a közel 1 millió bicikli és a bódító utcai illatok legális otthona Hollandia. Ínyencek szuvenírként malmos mágnes vagy fapapucs helyett válasszanak inkább helyi készítésű, különleges sajtokat, vagy 100 db holland tulipánhagyma csomagot mindössze 10 euróért. A rendkívül kultúrált és rendezett város (megkockáztatom, ország) gasztronómiája lényegében nem más, mint bármelyik európai országé, csak épp alakjukat, vagy a nevüket változtatták meg a jól ismert ételeknek. Százféle palacsinta variáció és legalább ugyanennyi sajtkülönlegesség várja a falánk utazókat, érkezzenek akárhonnan is, itt senki nem fog éhezni. Aki egyszer ellátogat ide, tanácsként említem, hogy a parkolás horror, de a büntetés még inkább. Kerékpárt városnézéshez bérelni vétek, mert lehetetlen vele egyszerre közlekedni és nézelődni – hacsak nem toljátok magatok mellett. A szuterén coffeeshopok elég bizarr helyek tele fura, ápolatlan figurákkal, de egyszer azért érdemes a levegőbe szippantani – csak az ingyen élmény kedvéért.

November közepe van, az útmenti fák és bokrok megsárgult lombkoronája talán most pompázik a legszebb színekben, mégis nemsokára véget ér a változás évszaka. Szerte a hegyekben már leesett a hó, és talán nem kell sokat várni, hogy az alacsonyabban fekvő területeken is csillogó, fehér takaró borítsa be a házak tetejét és a kerti rózsafáim. Most pedig, iszom egy bögre teát, rakok egy vastag rönköt a tűzre, és mellé kuporogva közzéteszem a bejegyzésem. Úgy döntöttem, mégsem hagyom kialudni a parazsat, hanem tovább élvezem ezt az idillt, amíg csak kedvem tartja.

Kellemes estét,

♡

Réka