Keresés

Május



Az év ötödik hónapja jobban hív bennünket a szabadba mint valaha. Kerti összejövetelek, egyre hosszabbra nyúló esti beszélgetések a teraszon. Előkerültek a szandálok, kikandikálnak a karok a pólók ujjaiból. A napszemüveg kötelező kellék lett a táskában és talán mostanra már mindenki beszerezte a megfelelő fényvédőjét. Jólesik a langyos levegőben kitisztítani a fejünket, telíteni a tüdőnket a friss virágok jellegzetesen tavaszi illatával. A fák szinte tegnapról mára kibontották leveleiket, mintha idén nem is lelték volna örömüket a rügyezésben, egyből a lényegre térve elkápráztattak bennünket a hamvaszöld hajtásaikkal. Az elvetett zöldségmagokból mostanra biztosan előbújtak az első sziklevelek, sőt meg is eredtek annyira, hogy elfoglalhassák szabadföldi otthonukat és megkezdjék az idei termő ciklust. Mi is egyre többet kertészkedünk, ültetünk. Tegnap a hortenziáim kaptak új cserepeket, előtte kialakítottuk a fűszerkertünket, ma pedig a paradicsompalánták várják, hogy a kijelölt helyükön mélyre nyújtóztathassák gyökérfonál lábaikat és talán a vadvirág magokat is elszórjuk a kerítés mellé. Márciusban beszereztünk egy komposztládát a helyi hulladékkezelő cégtől, akik további hasznos tanácsokkal és ajánlásokkal is elláttak bennünket. Azóta szorgosan gyűjtjük a háztartási bio- és egyéb zöld hulladékot, amelyből körülbelül 5-6 hónap múlva lesz felhasználható termőföld. Mindig rácsodálkozom, hogy ilyen apró dolgoknak is mennyire tudunk örülni!

Atyaég, de rég jártam itt. Most több grafikai projektem is fut párhuzamosan, emiatt tulajdonképpen egész nap a gépem előtt ülök, alig találkozom megihlető témával, ami lenyomatot képezhetne a közösségi oldalaimon. Az elmúlt hétvégén viszont volt időm és készítettem magamnak egy új logót, amely már több helyen is megjelenik az oldalon. Az előző, ami talán még itt-ott fellelhető, az új nevem legelső, gyorsan papírra vetett formája volt, mely digitalizálás után lett az ideiglenes emblémám. Úgyhogy már érett a dolog. A mostanit szintén kézzel rajzoltam, amit leginkább a környezetem inspirált. Merőben másra vágytam, mint az eddigi és ami a mostani lógótrendeknek megfelel. Célom, hogy ezzel az új, kecses, játékos és romantikus formával próbáljam becsempészni a nőiesebb motívumokat és színeket a vizuális kommunikációmba. Remélem nektek is tetszenek az új vonalak és el tudjátok képzelni, hogy a jövőben többször, több helyen is találkozzatok vele.

Na de hoztam jó sok rágcsálnivalót,

el is kezdem kibontogatni


Nagylevegő. Igen, eljött az idő. Ismét egy újabb fejezetéhez érkezett a háromtagú, vándorcigány családunk élete, amiről egy szép, kerek bejegyzésben szerettem volna mesélni. Az egészet nagyjából tavaly ilyentájt döntöttük el, de csak az ötéves tervben szerepelt, végképp nem gondoltuk, hogy ilyen hamar bekövetkezik. Ehhez sajnos édesanyám elvesztése nagyban hozzájárult, valamint egy visszautasíthatatlan karrierlehetőség. Snitt. Összepakolva, karikás szemekkel várjuk reggel 8-kor a költöztetőket, hogy a vírus kellős közepén nekivágjunk az újabb sorsfordító kalandunknak.


Nem volt egyszerű, de valahogy mégis annyira adta magát. Minden összepasszolt. Az költözést megelőző otthonkeresés rendkívül stresszes volt. A fogadott ingatlanosunk szerint nem sok esélyünk volt kertes házra a mi igényeinkkel, kutyával és gyerek nélkül. Kezdésnek megelégedtünk volna egy kis lakással is, de az egyetlen, amit a választásnál figyelembe kellett venni, az az anyától örökölt antik, hatszemélyes étkezőasztal, ami hatalmas és nem szedhető elemeire. A leendő választásunk legfontosabb kitétele tehát az volt, hogy az asztal beférjen az ajtón. A Jóistenhez intézett imáink, melyeket naponta 22:22-kor, az ég felé emelt tekintettel tettünk meghallgattattak, ugyanis az utolsó utáni pillanatban kaptunk egy ígéretesnek tűnő ajánlatot. Minden lehetséges rizikót bevállalva, a többhavi kauciót látatlanban átutalva, azonnal döntenünk kellett. Mire is várjunk? Hisz elterveztük. Az ingatlanos videóinak megtekintése után kiutaztunk a helyszínre, ahonnan már egy kulccsal tértünk vissza.


Kivettünk egy házat Franciaországban!

Mennyiszer emlékeztettük magunkat erre hazafelé úton. Mámoros érzés volt.


Nagyon bájos. Két emelet, pici kert, ami épp elég, hogy továbbra is kiélhessük kertészkedős hobbijainkat. 1910-ben épült, lelke és patinája van, amely sajnos ma már csak nyomokban felfedezhető, mert teljesen felújították. Mindketten odavagyunk a régi házakért, château-kért, kőfalas, kívül-belül rusztikus ingatlanokért, ezért nagyon bíztunk benne, hogy a bútorainkhoz hasonló stílusú otthont sikerül találnunk. Az öregecske, galambszürke falépcsők tágas tereket kapcsolnak össze, ami kényelmesebb is talán, mint ami elsőre járt volna nekünk. Egyik oldalon a város, másikon a csend, madárhang és tetőn búgó gerlepár. Egy igazi kis kalitka. Ugyan két-két centin múlt, de az asztal is befért. Van mögöttünk egy tó, piknikezünk majd a partján közben megállapítjuk, hogy a helyi férfiaknak tengernyi idejük van a pecára. Némi hűsítő sör, egy rúd baguette és egész álló nap elvannak stresszmentes tevékenységükkel. Elképesztő, de itt senki sem siet. A bal kertszomszédunk egy fiatal pár, a srác orvos. A másik oldalon idősebbek laknak, a néni dialektusát nem értem, mert ez nem az a nyelvjárás, amit a tanfolyamon elsajátíthat az ember. Ha valaki azt mondja nekem tavaly ilyenkor, hogy 2022-ben ekkorát fogunk ugrani, biztosan kétkedve fogadom, mindenesetre hamarabb elkezdem a nyelvet tanulni.


Az óceáni éghajlat nem is olyan rossz mint vártuk. Márciusban már teljes odaadással pompáztak a magnóliák. A reggelek kissé nyirkosak, de gyorsan felmelegszik az idő és a Nap hamar felszárítja a kerti párnákon lecsapódott páracseppeket, azután olyan meleg van, hogy nem győzöm locsolni a terasznövényeket. Az első grillezés is megtörtént a kertben. Helyi garnélák, lazacok, friss csirkenyársak sültek, hozzá zöldbab, tök, póréhagyma, zsenge répa és spárgák pirultak. A tengerek közelsége miatt az úszó herkentyűk itt nem számítanak elérhetetlen eledelnek, például 4.99 euró a feketekagyló kilója. Bizisten olyan guszták, de pechemre nem szeretem a puhatestűeket. Ahogy nézem ilyenkor a férjemet, milyen átéléssel babusgatja az ennivalókat, azon morfondíroztam, vajon minden férfi ősi ösztöneiben benne van a tűzön való sütés szakértelme? Minden bizonnyal.

A fiatalok körében nagy kultusza van a piacra járásnak. Az helyben termelt póréhagyma kilója most 60 cent, a baguette filléres tétel és persze mindennapi kötelező. — Nem is emlékszem mikor sütöttem sajátot. A termékek árai mellett óriási betűkel feltüntetik a származási helyet, ebből kifolyólag tiszta világkörüli utazás egy átlagos bevásárlás. A múltkor a rádióban szó esett a zöldségek drágulásáról, melyet a komoly vízhiány okozott. Az állam hiába vállalta át a termelők vízhasználatának költségeinek egy részét, így is emelni kellett az árakon. A megkérdezett vásárlók azonban ezek után is előnyben részesítik a lokális terményeket, hiába mélyebbre kell nyúlni ehhez a pénztárcájukban, de ha ezzel is segíthetik az ország gazdaságát, meg fogják tenni. Ez nagyon szimpatikus.

Pár napja vettünk egy kerti szettet és miután elhelyeztük, a semmiből hirtelen belém hasított a régi érzés: felhívom anyát, elújságolom neki a napjainkat. Nevetséges gondolat volt, keserű mosollyal el is hessegettem, mielőtt beszippantott volna a maga után hagyott szomorúság. Hamarosan egy éve lesz, hogy édesanyám lelke úgy döntött, tovább utazik egy jobb világba. Mérhetetlenül sajnálom, hogy csak azután tudott valóra válni a jelenlegi álmunk, amikor a legszorosabb családi kötelékem is végleg elszakadt. Távozásával szinte egyidejűleg érezni kezdtem egyfajta hontalanságot, mintha a gyökereimet tövestől tépték volna ki. Közkívánatra, egy kevésbé cizellált megfogalmazásban úgy írnám le, igencsak szar érzés.

Aztán eszembe jutott életem egyik legjobban betalált jóslata, ami így hangzott évekkel ezelőtt: “még messzebb fogsz költözni, rengeteget fogsz utazni és ha eddig azt gondoltad sok irigyed van, ezek után még több lesz.” — Na mondom, pont erre van szükségem.

Minden bizonnyal isteni gondviselés ami most kíséri az utunkat, csodája egyben törékenysége óva int attól, hogy másokban feszültséget keltsek. Bevallom, jó most messzebb lenni és elterelni a gondolatainkat a beilleszkedés feladataival. De tudom milyen nehéz máshol, mekkora düh és bizonytalanság van az emberekben, nem tudhatjuk, hogy a világ történései mennyi időt hagynak nekünk ebből az életből. Minket is aggaszt, mindenkit aggaszt. De nem blokkolhatunk le, az életbe vetett hitünknek most minden eddiginél erősebbnek kell lennie. Nem szabad rágódni a múlton, sem szorongani az előre nem látható jövőn, mert ez mind csak a jelenünket mérgezi.

Mi most csak élvezzük a sorsunk újabb fordultát és tesszük a dolgunkat mint sokan mások, de egyelőre nem akarom és most nem is tudom minden percét dokumentálni. Számos bejegyzést írtam már a változástól való félelemről, annak elutasításáról vagy az újrakezdésről. Borítékolható, hogy az új környezet új szokásokat, új tartalmakat fog eredmélyezni, ami biztosan valamelyest megváltoztatja majd az eddigi arculatom. Ez normális. Az ember változik, finomodik, disztingvál ahogy halad az éveiben és talán bölcsebbé is válik. A személyiségünk egy izgalmas utazáson megy keresztül, sokszor teljesen más emberek leszünk 5-10 év elteltével, ami nem egy újabb álarc, ahogy sokan tévesen gondolják, hanem az emberélet legtermészetesebb velejárója. Ezt nevezik lelki- és szellemi fejlődésnek. Különösképp a 25-35 éves korszak intenzív, amikorra nem ritka esetben, a véleményünk több dologról homlokegyenest változik, akár a teljes baráti kör lemorzsolódik és új emberek lépnek helyükbe, akikkel az aktuális élethelyzetünkben azonosulni tudunk. Megváltozik a testünk, a fontossági sorrend, az ideológiánk, a célok, a jövőkép és nem ritkán a partner. Ez nem álarc, nem hazugság, nem titkok és még csak nem is személyiségzavar, hanem ez a változás. Ez az élet. Megértést és tiszteletben tartást ugyan nem várok, de talán kérhetem azoktól, akik idejüket nem kímélve a dolgaimat naphosszat vizslatják, egymás szájába adják és jó alaposan megrágják, hogy adják meg a lehetőségét a saját ritmusomban és megítélésem szerint beszélni a magánéletemről. Pihentető időtöltés lehet megkeresni a pontos lakhelyünket egy 67 milliós országban, de az az igazság, hogy három PR ügynökségen és a szűk családon kívül senki sem tudja a címünket, de még a városunk nevét sem. Akik úgy vélik nyomon vannak három fotó alapján, még azok sem. Messze nem. Minden élőlénynek ezen a Földön szüksége van a privát szféra biztonságára, legyen az egy madárfészek, rókalyuk vagy egy kastély a vizesárok közepén, amiről nem szeretnék, ha idegenek tudomást szereznének, mert akkor elvész az otthon háborítatlansága és nyugalma. Ide vonulnak vissza a nap végén, itt pihennek, töltődnek, megújulnak. - Én is szeretnék élnék ezzel a jogommal.

A nap végére ezeket a sorokat is darabjaira boncolják majd, és itt-ott elemzik ki a saját maguk megértése és lelkiállapota szerint. Ennek tulajdonképpen örülök és nem zavar. Miért? Mert így azokhoz is eljuthatok, akik szeretetre és figyelemre szorulnak, de a fizikai valóságban nem kapják meg senkitől. Érzelmeket kiváltani másokban és úgy átadni a közlendőim, hogy az ne legyen túl konkrét, túl lapos és kiszámítható, szerintem az írás legszebb kihívása. Hagyni, hogy az olvasó személye és érettsége szerint alkossa meg a vizuális képet magában arról, amiről éppen írok egészen varázslatos, különösképp azért, mert csak ő látja azokat, senki más. Ezért kezdtem el írni 8 ével ezelőtt és ezért fogom folytatni.


Most pedig kérlek. Munka után vagy a hétvégén menj ki a szabadba egy pokróccal, egy üveg borral vagy limonádéval, pár falat elemózsiával és élvezd a tavasz utolsó, egyben legszebb hónapját. Öleld, csókold meg a kedvesed a gyermeked vagy a kisállatod minden este, amikor lefekszel, mert csak remélheted, de nem tudhatod, lesz-e rá holnap is lehetőséged. Mondj pár kedves szót az embereknek. Dicsérd meg őket, nyújts kezet másnak és adj hitet. Gyűlölet, keserűség és konspiráció helyett válaszd a csend bölcsességét. És abban az állapotodban, amikor más élete vagy épp a sajátod miatt frusztrációt érzel, kérlek emlékeztesd magad arra, hogy minden élet, minden történet, minden út máshonnan ered és más ütemben halad, melynek megvannak a maga fájdalmas mélységei és eufórikus magasságai. Élvezd a szabadidőd, az egyre melegebb naplementéket és minden tavaszi apróságot, ami örömet okoz. Csodáld a levegőben bolyongó rovarokat, akiket színpadi reflektorként világít meg az aranyóra fénye. Csinálj egy kávét magadnak, vegyél egy új könyvet, tegyél ki a kertbe vagy szabadba tányérban vizet a szomjas madaraknak és a méheknek, akik megkezdték szorgos munkájukat. Moss egy almát és rágcsáld el miközben sétára indulsz a városban vagy a folyóparton, hogy kiürített fejjel kezdhesd a következő munkanapot. Tedd magadévá a napokat. Olyan nagylelkű velünk az anyatermészet, kár a falak között ragadni és mérgeződni. Ne ártsunk magunknak sem másoknak. Az élet túl rövid és illékony, hogy keserűséggel éljünk benne.

Örömökkel teli májust kívánok,

láss sok csodát, adj még több jóságot!

Szeretettel,

Réka




1 027 megtekintés0 hozzászólás