Keresés

(L)enni, vagy nem (l)enni?


20131122-124831.jpg

„Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk.” (Szokratész)

A blog elindítása előtt sokáig rágódtam a koncepción, hogy hogyan is fogalmazzak, hogy szóljak-e az olvasókhoz, tanácsokat osztogassak-e, útmutatást adjak-e, a legfrissebb bugyitrendekről blogoljak-e, vagy a menő ikonikus darabokról, legújabb divathírekről írjak-e, vagy csupán korlátozódjak az utcai “dailyfashionre”. Nem tudtam megállapodni, ezért úgy döntöttem magamról írok. Ami engem érdekel, ami nekem örömet okoz, ami nekem bevált, vagy ami valamiért említésre méltó. Így nem kell másoknak megfelelni, mások útját járni, hanem kibontakozhatok azáltal, hogy a saját elveim követem. Akit érdekelnek a gondolataim elolvassa, akit nem, az nem. Nem az olvasószám növelésén görcsölök, hanem csak úgy írok.

Nagyon sok személyes levelet kapok nap mint nap, hogy adjak öltözködési tanácsot, szépségápolási tippeket, vagy épp kulcsot a karcsúságom titkához. Vannak, akik kedvesen érdeklődnek, de akadnak olyanok is, akik szó szerint kierőszakolják belőlem a választ. Akik afelől érdeklődnek, hogy fel vannak-e töltve az (egyébként anyukámtól örökölt, enyhén telt) ajkaim, vagy hogy milyen photoshop trükköket alkalmazok a magam megszépítésére, mert én bizony már “természetellenesen szép” vagyok. (ez az egyik kedvenc bókom…) Illetve a minap nekem szegeztek egy (egyébként jogos) kérdéssort, hogy hogyan fér bele az étrendembe a fehér liszt és a cukor (és gondolom a zsír is, csak az elfelejtődött), azaz milyen étrendet követek, hogy meg tudom őrizni az alakom. Szokatlan, hogy tőlem kérdezgetnek ilyeneket, de igyekszem mindenkinek türelmesen és személyre szabottan válaszolni. Erről egyszerűbb lenne beszélgetni, mint leírni, de akkor elkezdem.

165 centimhez 46 kiló a “versenysúlyom”. 5 éve már legalább tartom ezt az értéket, mindenféle sanyargatások nélkül. Csak, hogy ne legyek álszent, néhány évvel ezelőtt engem is elkapott a Posh Spice mánia, borzasztóan tetszett Vic Beckham stílusa, ezáltal olyan szerettem volna lenni, mint ő. Ha szerencsére nem is kaptam szilikon ladbákat, és nem cipelhettem magammal Hermést, az alkata számomra inspiráló volt, és elérhetőnek bizonyult. Pedig akkoriban írtó gebe volt. Imádtam a szálkás karját és a domborodó vállizmait. Elkezdtem súlyzózni, aztán belefutottam az update módszerbe is. Megelőzően kiolvastam a könyveket, majd egyes, néha kettes kódú ételeket vettem csak magamhoz. Ez azt jelentette, hogy volt nap, amikor ebédre kb. gyerek adag natúr csirkemellet ettem párolt borsóval, vacsorára pedig lelkiismeret furdalás nélkül faltam az update 1-es pudingot, és túrórudit. Ezzel a könnyű, “egészséges” étrenddel nem is lett volna gond, csak nem alig ötven kilósan. Lefogytam 42,5-re. Szerettem a tükröt, mert “húdevékonyvoltam”. Szálkás karok, csontos arc, vékony lábak, kicsi popsi, gyönyörű kockás has úgy, hogy egy gyakorlatot nem tettem érte… Visszagondolva viszont betegesen túlpörögtem ezt a témát, szánalmas, hogy egy fiatal lány mire nem képes! Túlzásba vittem, ráadásul nem is volt szükségem rá! A téves testkép megítélésem, a másokhoz való önmagam hasonlítgatása vezetett ilyen butaságokhoz. Egyébként nem történt semmi komoly, nem voltam bulímiás, nem lettem beteg, vagy ilyesmi. Ez csak egy nyári kaland volt, de hamar rájöttem, hogy soha ne másnak akarjak megfelelni, mert az nem fog menni. Magamnak! Ha valaki jól érzi magát plusz kilókkal, és imád enni, ne változzon meg, mert ha nem elég eltökélt, nem elég erős a tudata, vagy nem orvosilag ítélték életmódváltásra, egyszerűen boldogtalan lesz. Sok férfitől hallom, mennyire kiábrándító egy nő, ha a vacsoránál a kalóriákat számolja, és mindenből diétásat, lightot kér, vagy csak üres leveleket rágcsál. (Igaz, a férjemnél nincs nagyobb nyúl, a pizzához is salátát kér az olasz étteremben, de az más.) Én nem akarok ilyen nő lenni, annál jobban szeretek enni. Ez gondolom a bejegyzésekből kiderült már, hogy főzni, sütni is. Nincs az az Isten, amiért lemondanék a tésztákról, egy jó carbonara spagettiről ropogós baconnel a tetején, vagy egy adag vastag, pirult parmezánkéreggel fedett lasagneról. Felőlem bármit megvonhatnak tőlem, de a jó olasz ételeket nem adom! Mint ahogy a reggeli croissant, vagy a házi készítésű bagettet igazi vajjal, és lekvárral megkenve. Nem szeretnék boldogtalan lenni. Ha az ember megvonja magától azt, amit szeret, abból sosem sül ki jó, csak savanyúság és frusztráció.

De akkor mégis hogy is van ez, hogy főzöm-eszem-nemhajtommagamafutópadon, és mégis ilyen vagyok?! Először is, bármennyire is igazságtalan másokkal szemben, akik éjt nappallá téve izzadnak a termekben (őszinte respect nekik!), azt kell mondjam -szülőktől hozott anyag az alkatom. De ha a távolabbi rokonaim között keresgélek, nem találok egyetlen elhízott embert sem. Ezért nagyon örülök, hogy majd a csemetéimnek is remélhetőleg tovább tudom adni az ajándékba kapott génjeim. Még mielőtt közutálat tárgya lennék, elárulom, hogy senkinél sincsenek büntetlen örömök, (nálam sem, csak nem hangsúlyozom ki a gyengeségeim) ugyanis minden szervezet válaszol a junk foodra, a cukrokra, és az el nem égetett kalóriákra. Ki lassabban, ki pedig fénysebességgel reagál, azaz már a sajtos-tejfölös lángos gondolatától is a hastájék centikben mérhető gyarapodást mutat.


20131122-125548.jpg

20131122-125600.jpg

“Ez az étvágygerjesztő, szemléletmód-alakító könyv, amely humoros és bölcs tanácsokkal, követhető és meggyőző érvekkel hat a női szívekre, nem hétköznapi diétásrecept-gyűjtemény, nincsenek benne táblázatok, kalóriaszámítások, hiszen nem azt feszegeti, hogy mit tilos ennünk, hanem, hogy mit kell feltétlenül – bár mértékkel – kipróbálnunk. A mű olyan női titkokba avat be bennünket, hogy miként legyünk boldogok és soványak úgy, hogy még az élvezeteket is halmozzuk. Mireille szerint a szigorú diéták nem tarthatnak örökké, hiszen az állandó kalóriaszámolgatás előbb-utóbb az agyunkra megy, és még a súlyfelesleg is visszatér. Aki nem szeret órákat tekerni a szobabiciklin, az vegye fel a legdrágább körömcipőjét, ne használja a liftet, menjen gyalog a munkahelyére, és táplálkozzék változatosan, kis adagokkal, legfőképpen pedig élvezze az életet. ”

Nincs mit hozzáfűznöm. Számomra ez maga az étkezés bibliája! 1 évet vártam rá előjegyzésben egy antikváriumban, de kiolvasva jelentem, a titkot megfejtettem. (Mireille Guilianonak egyébként több könyve is megjelent, akinek felkeltette az érdeklődését, böngésszen utána a neten.)


20131122-125018.jpg

20131122-125146.jpg

Kicsit olvasmányos lett, mindenesetre fontosnak tartottam a fentieket leírni, hogy eloszlassam a tévhiteket az esetleges anorexiámról, vagy a fénnyel való táplálkozásomról. A hétvégén hazalátogatunk a családomhoz az elmúlt szülinapok és névnapok megünneplésére, tegnap beszéltük le a menüt anyuval. Lesz ott hurka, kolbász, töltött káposzta, rostélyos, sütemény-hegyek, és valószínű pár centi plusz a popsira. Na és? Nyami.


20131122-125737.jpg

Réka

#egészség #életmód #étrend #táplálkozás #francia #könyv

9 megtekintés0 hozzászólás