Keresés

Jólétből a jóllét felé

Két módon érhető el az elégedettség:

Egyre többet és többet gyűjteni.

Visszafogottan élni, kevesebbre vágyni.

Forrás

Mahé - Seychelles

Jólét


2012-ben készült a kép, az Indiai-óceán partján. Tisztán emlékszem a fotó pillanatában dúló érzéseimre: ez fantasztikus kép lesz, alig várom, hogy posztoljam! Vékony vagyok, fiatal és szerencsés, amiért csodás helyekre jutottam el Dél-Amerikától Bora-Boráig, hadd lássák a világot, amiben élek! — gondoltam, aztán persze a sors fintora, hogy egy pofátlan szúnyog miatti hadonászás közben kattant a zár, és egy hibás kép került a tökéletes világomba, ami így már nem került fel sehová. Kilenc év távlatában ezt a rangsorolást igencsak kínosnak találom, mindamellett, hogy mára ez lett az egyik kedvenc fotóm az akkori szürreális világomból.

A hegyoldalba épített, medencés, 5+ csillagos luxus bungaló egyikében ejtőzve, a lélegzetelállító öblön pihentetve szemeim, valahol a közösségi megfelelés és a következő svájci útcél megtervezésén jártak a gondolataim. Mindenhol máshol, csak nem a vajpuha, langyos homokot fürkészve, ahol naplementekor óriás teknősök indulnak meg az óceán felé. Halmoztam, többet akartam, nem élveztem ki igazán ezeket az élményeket, a pillanatok szépségét, és a megismételhetetlenek varázsát. Azóta eltelt majd' tíz év, belső világom megfordult tengelye körül, melynek eredményeképp ma már egészen más elképzeléseim vannak az értékes élményekről. Ha ma készülne itt kép, már csak ülnék az óceán parton kiürített gondolatokkal, és csendben meditálnék. Nem vágynék többre.


Tíz éve, a jólétet a pénz, a kertes ház, az autó és sok számjegyű bankszámla megléte jelentette, legalábbis több tanulmány szerint. Úgy tartották, hogy aki gazdag, az minden bizonnyal boldog is, és ugyanez pepitában. Leginkább az anyagi javak birtoklása elégítette ki az emberek szükséglet-piramisának egyik szegmensét, míg mára egy újfajta nemzetközi fogalom van kialakulóban, a “well-being” azaz a jóllét. Amikor az anyagi jólétnek nincs (szoros) kapcsolata a boldogsággal. A jóllét leginkább örömöt, biztonságot, egészséget takar. Nem újkeletű megállapítás, hogy a boldogabb emberek nem a jómódú államokban élnek, ami nem meglepő, hiszen ha csak egy példát veszünk, akkor a fejlődő országok lakói nem esnek bele a fogyasztói társadalom csapdájába.


Egyre többen szállnak ki és keresnek valami magasabb rezgésű életcélt

Miért dönt valaki úgy, hogy kiszáll?

Ha nagyon spiri lennék, azt mondanám, öntudatukra ébredtek. Egyéb esetben pedig általában egy hirtelen történés következményei, mint például megváltozott anyagi- vagy életkörülmény, költözés, új ingerek vagy kultúra megismerése, közösség általi inspiráció, könyv, ne adj' isten betegség stb. De szerintem előbb-utóbb minden ember rájön, hogy minden, amit addigi életében próbált verejtékkel, stressz vagy lemondások árán elérni, közvetlenül nem tette őt sem jobb emberré, sem egészségesebbé, ráadásul az addig megszerzett pénzt, autót, házat, bútort nem viheti magával az utolsó útjára. Ezeket átgondolva, egyre többen változtatják meg az élethez való hozzáállásukat, majd egy újfajta értékalapú gondolkodással, valódi értékek gyűjtését tűzik ki célul - más egyebek mellett természetesen. Ez is a felemelkedés egyik formája.


Milyen érzés a kiszállás? Úgy írnám le, mint amikor forró nyári napsütés égeti a bőröd a medence partján. Jólesne vízbe csobbanni, de az hűvös, talán mély is, úszni is kéne, hogy elviselhetőbbé tedd a felhevült bőrödet szurkáló hirtelen hideget, szóval elsőre ismeretlen, kissé kellemetlen, de kétségkívül jót tenne a közegváltás. Aztán veszel egy nagy levegőt, és összeszorított fogakkal csobbansz! Az elsőre idegen érzést hamar megszokod, majd lassan elkezded magad jól érezni benne, és rájössz, milyen finomam simogat, és mennyi lehetőséget rejt ez az új helyzet. Végülis, nem is olyan rossz! Sőt.

Jóllét


2017-ben sokadszorra csobbantam egy nagyot, amikor közel három év Németország után, Ausztriába költöztem egy fiatal, jóképű és céltudatos fickóval - bocsánat, ma már a férjemmel. Mindketten a nulláról indultunk, egy üres lakást kellett berendeznünk, ami eleinte kihívás volt a napi feladatok mellett. Kivett belőlünk az új kezdet, és az ebből fakadó energiahiányt igyekszik az ember valahogy visszatölteni. Ám amikor a rendelkezésre álló keret véges, más kikapcsolódás után kell nézni, melyeknek nincs feltétlenül anyagi vonzata. Ilyenkor a túlélési ösztön és egy adag kreativitás új utakat nyit a lelki töltődésben. Érdekes módon nem volt olyan nap, hogy boldogtalannak, elégedetlennek éreztem volna magam, habár ehhez egy igazi európai környezet, és egy odaadó, fantasztikus társ is sokban hozzájárult. Mosolygom, mert meg kell erősítsem a néhány bekezdéssel előbb leírtakat a gazdagságról, miszerint a legboldogabb éveim azok voltak, amikor nem élhettünk nagy lábon. Boldog voltam és elégedett, mert a körülményekhez igazodva megtanultam kevesebbre vágyni. Aztán jön a varázslat: hirtelen mindent sokkal többnek érzékeltem.


"Nem az a gazdag akinek sok van, hanem akinek kevés hiányzik. "


Az egyik kedves hozzászólótól idéztem, akinek mondata egy az egyben kifejezi mindazt, amit a kevesebbre vágyásról gondolok, ami nem egyenlő azzal, hogy kevesebbel is beérem. Vagy talán mégis? Már egyáltalán nincs szükségem a jobbra, az újabbra, a nagyobbra, a drágábbra, hiszen ezek önerőből való megszerzése sokkal többet vesznek el, mint amit hozzáadnak az élethez. Ugyanúgy továbbra is vannak nagy céljaim, de ha ezeket megvizsgálom, mind olyan, ami nemcsak nekem ad valamit, hanem másoknak is. És ezeket el is fogom érni, mert értékalapú szemlélettel élem az életem, ami által mindig építő és előremutató dolgok történnek velem (még akkor is, ha valamit eleinte nem érzek annak).

A mottóm: törekedj sokra, érd be kevesebbel!

A pozitív szemléletű ember az, aki panaszkodás, mások bírálása, kritizálása és önsajnálat helyett előnyt kovácsol aktuális élethelyzetéből. Az ilyen ember magától elkezdi felértékelni az addig apró, jelentéktelen dolgokat, és már nem a tavasz első fröccsözésének örül a menő panorámabárban, hanem csupán annak, hogy a hosszú tél után egyáltalán kisütött a Nap. Tengerparti rongyrázás helyett örül egy hétvégi, kiadós biciklizésnek a folyó mellett, a boltban épp akciós gesztenyének, az otthon sült kenyérnek, vagy egy szeretetteljes ölelésnek. Azt gondolom, ha a belső elégedettség megszületik, akkor jön el a “kevesebbre vágyás” időszaka.

Talán könnyen beszélek, mert nekem már mindenem megvolt, amit csak akartam. Megtapasztaltam, milyen egy év alatt többet utazni, mint a Föld kerülete, milyen érzés luxusholmikat birtokolni, vagy elegáns helyeken megjelenni. Habár az utazások sokat adtak ahhoz, aki ma vagyok, ugyanis a világlátottságtól az ember toleránsabb, elfogadóbb lesz különböző kultúrák iránt, könnyebben illeszkedik be egy esetleges külföldi életre, mégis a többi nem ér annyit, amennyire sokan tartják.


Maholnap egy éve tart a pandémia, fizikai és mentális bezártságunk bőrönd nélküli utazása. Hacsak az elmúlt egy évemet nézem, rengeteg pozitív változás történt az életemben. Ezek mind az életmódommal kapcsolatosak, amihez a lassú élet művelése, és e fogalom lehetőségeinek fokozatos felfedezései vezettek. Csak, hogy néhányat említsek: magtejeket és vajakat készítek, káros anyagoktól- és hormonoktól mentes, saját készítésű öko mosószerrel mosok, tudatosan csökkentettem a közösségi oldalak használatát, helyette mindennap olvasok, pár hónapja megtanultam kötni, és szintén ennyi ideje tart, hogy áttértem a növényi alapú táplálkozásra. Remekül érzem magam, mi több, elégedett vagyok az életemmel, annak ellenére, hogy voltak, vannak és lesznek is nehezebb periódusok. Szerencsés az, aki mielőbb rájött, hogy a legjobb, amit tehet, kizárni a külvilág szennyét, és valódi örömöket keresni az életben, elveszni a Hygge pillanatokban és az egyszerű élet szépségeiben. Tapasztalatból írom, hogy a jólét helyetti jóllétre való törekvés lehet a hosszú, egészséges élet kulcsa.


__

Szeretettel,

Réka


3 185 megtekintés0 hozzászólás