Keresés

Hétköznap

A tegnapi nap egy olyan nap volt, amilyet mindig is képzeltem, ha majd felnőtt nő, feleség válik belőlem. Reggel kilenctizenökor, (nem túl korán, nem is túl későn) a zuhany alatt álltam, és fejben terveztem a napom. Hajszárítás közben kaptam egy finom kávét és némi harapnivalót a kedvesemtől, amelyet a természetes, nappali smink (részben természetes, mert az ajkaim vörös színt kaptak), elkészítése alatt kortyolgattam.

Szaladgálás fel és alá, mert mindig valamit fenn hagyok: a hálószobában a mobilom töltőn, a gardróbban a karórám. Két fújás Chanel Mademoiselle, indulásra készen. Szokásos női mozdulatsor: egyik táskából ki, a másikba bepakolás, majd együtt, egy autóval indultunk el otthonról. Jó reggelt, kedd!

Tízharminckor egy megbeszéléssel kezdtünk. Hamarosan elkészül a weboldalam, aminek az izgalmas, és kreatív részében szívesen részt veszek, sőt! Olyan elvárásaim vannak az új designnal kapcsolatban, hogy lesz min dolgozniuk a fiúknak…: ) Kész, ez a terv szerint halad.

Utána gyors és -alig- tartalmasabb reggeli a sarki közértből, a következő, 15 perc múlva esedékes tárgyalás előtt. Ott, a Dózsa György úton, a kocsiban, szállingózó hóban, isteni, friss kiflit majszoltunk a gyerekkoromból hozott kedvenc Mackó sajtommal. Feeling 5 csillag! : )


20140129-004452.jpg

Amíg a férjem tárgyalt, én dolgoztam a kocsiban a táblagépen, majd egy óra várakozás után útnak indultunk, egy szintén gyors ebédre a kedvenc Garibaldi bisztrómba, ahol hangosan és szívélyesen üdvözölt Geri, és a Lányok! Imádom őket, annyira kedvesek az emberekhez, és ez nekem fontos, engem ezzel simán levesznek a lábamról!

Fél óra ebédszünet után, a taxi átvitt a következő fontos célállomásra, ahol egy közelgő rendezvény előkészületének utolsó fázisát beszéltük át. Az “álommunka” végeztével, a számomra legsármosabb sofőr felcsípett, és néhány utcával arrébb kidobott, hogy aztán egyedül fogyasszam el a vacsorám. (Ezt a részt mondjuk nem pont így képzeltem leendő feleségként.) Amíg ő tárgyalt, én jóízűen falatoztam a királyrákos, paradicsomos penném, két bögre zöld tea kíséretében. A másfél óra, étteremben töltött idő alatt, szintén végig dolgoztam, kezemben a forró, mézes teámmal… Ez valamiért varázslatos érzés volt. Ott ültem a galérián, a sarokban, jellemző étterem-zajokkal, körülöttem tányércsörrenés, egy-egy kacaj, és sajnos akaratlanul is hallgatva a trágár szavakat huszonéves lányok szájából a szomszédos asztalnál, de én csak írtam a szövegem, és olykor fogadtam a felszolgáló fiúk bókjait. Itt elgondolkoztam: én szeretek nő lenni, és megtisztelni azzal magam és a környezetem, hogy vizuális élményben részesítem embertársaim, legyen az egy kislány, aki a nagy szemeimre figyel fel és kölcsönösen egymásra mosolygunk, vagy legyen egy idősebb úriember, aki a filigrán megjelenésem konstatálja. Jól esik elismerő pillantásokat kapni. Jól esik, ha a nők is megfordulnak utánam, mert összhangban vagyok -magammal. És igen, jól esik, ha a felszolgáló srác félénken odaveti a mondatot, hogy “ő csak örül, ha minél tovább ott vagyok náluk.” Úgy láttam, örömet okoztam neki(k) azzal, hogy mosolyogva, maximálisan tisztelve a munkájukat, kedvesen kommunikáltam velük, és megköszöntem az összes apró mozgást, ami az asztalomon történt. (A szomszéd fruska például nem.) : (

És most itthon, betakarózva a kanapén, a zöld tea adagomat kortyolgatva mélázom azon, hogy a tegnapi különösképp energikus nap, minek tudató be?! Az outfitemnek, azaz a piros kabátomnak, amit még két tárgyalás között gyorsban befotóztunk (telefonnal), vagy az új, liposzómás C-vitaminnak, amit lassan egy hete becsületesen szemezgetek.


20140129-004625.jpg

Tény, azzal, hogy egy !mintás, ami rám nem jellemző! szoknyát viseltem, tűzpiros bőrkabáttal, amit bevállalósan kék színnel kombináltam, ezzel átlépve a személyes komfort zónám, ami pedig hatalmas önbizalmat adott nekem. Vagy egyszerűen kedvező volt a Hold állása, ami hihetetlen erős tettvágyat ébresztett bennem, ami miatt tegnap jobban szerettem élni az életem, mint valaha!

Nem tudom, amit viszont javasolhatok, hogy szedjetek C-vitamint, és viseljetek pirosat, ami az energia, a tűz színe, ha egy nehezebb napnak néztek elébe, vagy fontos helyen kell megjelennetek, ahol szerenétek kivívni a figyelmet. Nekem bevált, úgyhogy felveszem őt a kedvenc színek listájára…

Hazafelé pedig az egyik hipermarketben 699 forintért vásároltam 3×3 szál illatozó jáncintot, elrendezgettem egy vázában, ami az étkezőasztalon fog várni reggelente, hogy mosolyogva kezdjek egy új napot.


20140129-004738.jpg

20140129-004747.jpg

20140129-004757.jpg

És, hogy izzó ujjakkal, kb. 15 perc alatt miért írtam le egy napom? Mert ez az én blogom. : )

Réka

#business #style #piros #outfit #work #budapest #munkanap #streetstyle #stílus #red

17 megtekintés0 hozzászólás