Keresés

Est, három percben


fotó 5 (9)

Sétáltunk visszafelé a mólón, most először gondolkodtam el azon, hogy ha jellemezni kéne a leírt gondolataim stílusát egy művészeti fogalommal, egy irányzattal, akkor az az impresszionizmus lenne. Ugyanis sokszor az impressziókat, azaz a pillanatnyi benyomásokat megélve kezdem el írni a bejegyzéseim. Szinte mindenben találok valamit ami inspirál, egy csillogó víztükör, egy esős nap, zebrán átsiető emberek, nem mindennapi történések, amelyeket azonnal meg akarok örökíteni, ezzel tartósítani az adott időpontban megélt kellemes érzéseket, hogy aztán visszaolvasva újra és újra átélhessem azokat. Amikor művészettörténetet tanultam, nem értettem mit kedvelek az impresszionista festészet látásmódjában. Manet, Degas és Renoir, a korszak kiemelkedő nagyjai mellett mai napig is vonzódom Claude Monet képeihez. Ő a napszakokat figyelte, a múló pillanatokat festette meg, megihlették levegő részecskéi, a fény játéka a víz felszínén. A részleteket tanulmányozta, festményein belőlük alkotott egy élő egészet. A kék szín uralkodik a képek hangulatában, a hűvösségét én is előszeretettel alkalmazom filterként a fotóimon.


fotó (11)

Minden embernek más irányzat áll közel a szívéhez, mert valahol mindenki magát keresi azokban a bizonyos képekben, írásokban, amelyekkel a legkönnyebben tud azonosulni. Az oldalam is ilyen, tisztában vagyok vele, hogy nem érek el mindenkit egyformán, de nem is szeretnék. Sokan nem értik a nyelvezetet, sőt kigúnyolnak a fogalmazásmód miatt. Ez is egyfajta művészet, az írás művészete csak mai modern, online formában. A művészetekben pedig a megítéléseket szubjektív módon kell (kéne) kezelni és tiszteletben tartani.  Az impresszionista festményt megérteni és élvezni csak úgy lehet, ha a szemlélő ugyanolyan álláspontra helyezkedik a valósággal szemben, mint a festő. Az impresszionista festménynél, a képtől hátralépve, meg kell találnunk azt a távolságot, amelyben a festékfoltok összemosódnak és egy szempillantásra kialakul bennünk is az impresszió, amelyet a festő visszaadni igyekezett.

fotó 3 (17)

Meglepő gyorsasággal indítottam el a blogom, ami után két hónappal már jöttek a megkeresések. Máig sem fogom fel, hogy a magam egyébként zárkózott egyéniségével mit művelek, amikor nem is érzek különösebb vágyat a nyilvános szereplés iránt, hogy a statisztikákat figyelve eddig 281,018 megtekintés volt az oldalamon, hogy több ezer ember olvassa a bejegyzéseim. Néha úgy érzem felültem egy hullámra, ami most visz magával a hátán. Csak rajtam múlik meddig lovagolom meg, és kihozom-e a legtöbbet ebből a lehetőségből.

Hallottam olyan híreszteléseket, hogy nem én írom a blogot. Én csak egy arc vagyok, a szöveg, a fotók, talán még az ételek is egy profi csapat munkáját dicsérik. Nos köszönöm, hogy így gondolják, valójában ez nagy elismerés, hogy ezek az emberek profinak látják a munkám gyümölcsét -ha már én nem fogom soha a maximalizmusom miatt. Megállapítottam, hogy néhány embertársam szerint ha van egy magára igényes nő, egy kielégítő és lelki egészségnek örvendő életkörülményben élő ember, szerető férfival az oldalán, akkor ennek a nőnek a szerepe szerintük biztosan nem tisztességes, nem érzelmi alapú, hanem pusztán üzleti…és itt nem is folytatom, de gondolom sejthető az eszmefuttatás lényege. Magamhoz mérten rettentően sok órám van a Wife Life Style-ban, ami az egyik legnagyobb hibámra is rávilágított az elmúlt időszakban: lassú vagyok. A végletekbe menően szöszölve dolgozom a bejegyzéseken és még így is akadnak olykor elütési hibák, amikért elnézést kérek! (Hajnalban, sokadszor olvasva a szöveget a szemem már sajnos átsiklik a hibák fölött.) Mint művészlelkeknek, akik közismerten az időkeretet maximálisan kihasználva alkotnak, nagyon nehéz határidőnaplós rendszer szerint elkezdeni valamit és végezni vele időre, ezért a jövő nagy tanítása lesz számomra a precizitás, az időbeosztás és annak betartása. 

A kedves olvasóimnak köszönhetően megtarthattam az il Bacio di Stile multibrand áruház támogatásával az első és különleges, VIP estem, január utolsó napján. Előtte gondosan megírtam a szövegem, ha jól emlékszem kicsivel több, mint 16 ezer karakterbe foglalva, és elmeséltem a vendégeimnek a rövid történetem, a blogom kategóriáihoz kötődő érzéseim, és a nem titkos jövőbeli terveim. Ez egy rövid bemutatkozás volt a részemről, egyfajta impresszió, hogy az olvasóim előtt testet öltsön a hosszú gondolatmenetek írója. Láthatták ki van a számítógép mögött, hogy nem vagyok Photoshopból, valóságos, lélegző személyként élőszóban beszéltem hozzájuk és átadtam magamból egy szeletet.

Az estéről készült egy rövid video, amelyet most megosztok Veletek az il Bacio di Stile Youtube csatornáján keresztül. Mint “blogger”, és mint magánember ez az első interjúm, amit valaha adtam. Mondanom sem kell, hogy amíg élek nem leszek magammal 100 százalékosan megelégedve, ami talán jó is, mert ez majd mindig a földön tart.  A profi stáb kihozta az interjúból a legtöbbet, amibe még önbizalommal felvértezve is olykor belesültem : ) -emberek vagyunk- ezért köszönöm nekik az emlékezetes képkockák megörökítését, és még egyszer a ház vezetőségének az együttműködést. Az estre sietve egy szál semmiben rohantam át az Andrássy úton az autómtól a divat palotáig, ezért a hangom kicsit karcos a hideg januári időnek köszönhetően, de a lényeg, az öröm csillogása a szememben tisztán kivehető, amit az olvasóimmal való találkozás eredményezett.

Tegye fel a kezét, aki felismerte magát a videón! ; )


Szép napot, hetet!

Réka


fotó 2 (20)e

#style #balaton #ilbaciodistile #wls #stílus

8 megtekintés0 hozzászólás