Keresés

Ahová minden út vezet

Az utolsó, decemberi bejegyzésem után néhány órával már kilométerekkel a föld fölött jártam, és magam mögött hagyva a 2013-as év sikereit, kihívásait, negatív és pozitív emlékeit, az olasz főváros felé vettem az irányt, hogy szilveszterkor az ottani szenvedélyes temperamentummal és optimizmussal teli levegőt szívjam magamba. Többször jártam már a csizmában, de Rómához még nem volt szerencsém. Pedig megannyi szöveget olvastam róla, és még annál is több képet láttam az építészetéről, művészetéről. Amikor az emberbe kötelezően bele akarnak verni valami buta tananyagot, és este 9-kor még az iskolapadot koptatja, vörös szemekkel lesve a fényes diavetítőt, ahelyett, hogy otthon kuckózna, valahogy nem érdekli úgy az adott téma, mint amikor kézzel foghatóan megelevenedik előtte például a reneszánsz festők nagyjai és művei, vagy egy híres épület teljes valója. Sokak megkönnyebbülésére, vagy épp sajnálatára, ebben a bejegyzésben nem fogok festészet-, vagy építészettörténeti tananyagot leadni, vagy a kötelező látnivalókról írni, hiszen arra ott vannak az útikönyvek. A fotóink, a helyszínek, az ott látottak töredékét jelenítik meg. Ha mindent leírnék Rómáról, a sajátosan hosszúra nyújtott fogalmazásommal, talán felérne egy kisebb könyv terjedelmével! Nem tudom, mások hogy vannak vele, de amikor elindulunk felfedezni egy idegen várost, mindig először letudjuk a turisták által ronggyá nézett helyekkel, amik után jöhet a “szabadprogram”. A szilveszter este nem sikerült teljesen úgy, ahogy terveztük, ugyanis foglalás hiányában az utcán bóklászva ért minket az új év. Tömve voltak a központban lévő éttermek, az utcán majdhogynem a lábunk alatt is petárdák robbantak. A Spanyol lépcső tetején állva néztük a tűzíjátékot, és közben kaptuk a minden oldalról érkező pezsgőt a nyakunkba, frissen mosott hajunkra, világos kabátunkra…


20140106-184113.jpg

A kissé morcos este után, másnap a Vatikánba látogatáskor megmagyarázhatatlan béke szállt rám. A százezer ember befogadására alkalmas teret körbesétálva fotóztunk, “galamboztunk” (ez akár egy fogalom is lehetne Olaszországban), és eldöntöttük, hogy visszajövünk pár nap múlva, amikor az újévi tömeg eloszlott. A Vatikánvárosból kifelé menet a Lungotevere Castellon amolyan bolhapiac hangulat fogadja a turistákat, Párizsra emlékeztető csicsás körhintával, könyvekkel dekorált kávézóval, pihenőpadokkal. A szép, napos időben kellemes időtöltés volt megpihenni a Tevere folyó partján.


20140106-183731.jpg

20140106-183745.jpg

20140106-183807.jpg

20140106-183819.jpg

Ahogy egy ilyen romantikus városnál lenni szokott, mi is felfedeztünk eldugott helyeket, ahol varázslatos meglepetésekre bukkantunk. Egyet kiemelnék mind közül: A Trastevere negyedben sétálgattunk, zöldségesnél vásárolt mézédes mandarint majszoltunk, amikor felkiáltottam, hogy “úgy ennék egy fokhagymás lángost!” Ugyanis a pici, kacskaringós utcákban megcsapta az orrom valami isteni, fokhagymás, meleg kenyérre emlékeztető illat, talán ezért asszociáltam a lángosunkra. Ahogy egyre közelebb értünk, megláttunk egy sarki, parányi alapterületű (úgy 6 ember befogadására képes) pizzasütő sarkot, ahol csak egy pult volt benn, egy kemence, és persze sok-sok frissen sült, ropogós, vékony tésztás pizza! Mondanom sem kell, jól belaktunk. Csak kinn voltak jórészt helyiek által koptatott padok, fából készült asztalok, így a három darab asztalból az egyikhez leülve elfogyasztottuk a rögtönzött ebédünket, miközben belepillanthattunk egy átlagos csütörtöki nap forgalmába. Barátságosak az olaszok, ezt is bizonyítja, hogy a mellettünk ugyanolyan jóízűen falatozó, fiatal, római férfi szóba elegyedett velünk, aki volt már Budapesten, és akit láthatóan sokan ismertek a környéken, mert sorra integetett, és hangos “Ciao!-val” üdvözölte az arra járó ismerőseit. Én nem vagyok jó tájékozódásban, de a beépített GPS-szel rendelkező férjemtől mindjárt érkezik a segítség, hogy hol is található ez a gyöngyszem, ahol érdemes feltankolni…meg is van: Via di Santa Dorotea 1–8.


20140106-183939.jpg

20140106-183905.jpg

20140106-184633.jpg

20140106-184732.jpg

20140106-184748.jpg

20140106-184842.jpg

20140106-184912.jpg

20140106-184935.jpg

20140106-184958.jpg

20140106-185041.jpg

20140106-185114.jpg

20140106-185132.jpg

20140106-185308.jpg

Az utolsó nap, a Spanyol lépcsőtől indulva bóklásztunk a párizsi Montmartre római képmásán. A Villa Borghese, Róma második legnagyobb parkjában bicikliztünk január elején, miközben sorra bukkantak ki a pálmafák és a fenyők közül a monumentális villák, emlékművek, szobrok, és szökőkutak. Kicsit olyan, mint a Margit-szigetünk, csak valamivel impozánsabb.


20140106-191705.jpg

20140106-191812.jpg
20140106-220908.jpg

Olaszország a gasztronómiai bűnelkövetés fellegvára. Azt mondják, amit az ember az év első napján csinál, azt fogja egész évben. Nos, én az új évet szénhidrátkúrával kezdtem, mégis egyetlen plusz kiló nélkül zártam a városlátogatásom, köszönhető a sok sétának, amik alkalmával felhasználtam a bevitt kalóriákat. Itt tudják, mi kell a népnek: manufaktúrában készült tészták, igazi prossciutok, valódi olívabogyóból sajtolt olajak, barna foltos, lisztes aljú, azaz kemencében sütött, extra vékony tésztás pizzák, igazi paradicsomszósszal és sok-sok illatos parmezánnal a tetején. Kivétel nélkül, mindenhol nagyon ízletes, hol homogénebb, hol pedig pikánsabb ízvilágú ételt ettünk, de mindenütt jelen volt a harmonikus ízalkotás. Akár egy gasztronómiai túra is lehetne a bejegyzésem vezérfonala, mégis ez inkább amolyan egyveleg lett, stílussal, gasztroval és utazással.

Bár örömmel írtam meg az év első bejegyzését, tudom azt, és tudtam akkor is, abban a pillanatban, amikor a repülőnk a magyar földön landolt, hogy visszatértem a való életbe, a maga megpróbáltatásaival, viszolygóival, kihívásaival. Nem szoktam fogadalmakat tenni az új évre, de néhány gondolatot azért elültettem magamban, melyeket útmutatásként szolgálnak majd az utamon. Ezek közül az egyik Dora Craiban mondatai:

“Hogyha valamire vinni akarod az életben, akkor hagynod kell, hogy kiépüljön benned és uralkodjon a személyiséged. Önmagad, aki csak te vagy. Nem szabad másokat követned, mindenbe annyira kell csak belekóstolni, hogy összerakd a kirakóst, hogy rájöjj, ki is vagy valójában.”

Gyönyörű időnk volt. Decemberben, plusz 16 fokot még talán nem is éreztem a bőrömön -Európán belül. Páradús levegő, égig érő pálmafákkal szegélyezett utak, gigantikus épületek, mesélő zegzugos utcák, egzotikus madárhangok, rikácsoló sirályok, monogrammosokat kínáló, ambíciózus utcai árusok, és hangosan, gesztikulálva kommunikáló helyiek. Tömören ez Olaszország, ahol a pasta mindenütt isteni és valóban al dente.

Olaszország, maradok feléd szerelemmel, Réka


20140106-192611.jpg

#style #Olaszország #utazás #travel #Italy #Róma #Rome #stílus

5 megtekintés0 hozzászólás