Keresés

Advent Brunch

Most, hogy egy izgalmas napot hagytam magam mögött, rohangáltam A-ból B-be, mint a mérgezett egér, megfőztem vacsit, rendet raktam a konyhában, betettem egy mosást, közben az adventi kalendárium mai napi programját teljesítettem (“forralt borozás itthon, pörkölt sós mandula készítéssel”) majd kiteregettem; …újra itt vagyok. Persze unalmas és egyszerű a fiatal háziasszonyok feladata, mert csak naphosszat reszelik a körmeiket, dekorálják a otthonukat, bizsukat shoppingolnak, postára járnak és a hipermarketekbe koktélparadicsomért. És akkor még azokról a kötelező feladatokról nem is beszéltem, ami a kreatív munka, avagy a hobbi blogok esküdt ellenségei. (Vasalászoknipárosításporszívózásfelmoságfürdőszobatakarítás…) De minden normális, átlagos nő ezt csinálja, néhol egy, két plusz csemetével is, és nap mint nap hősiesen teljesítenek. Őszinte elismerésem az övék! Hétközben mindenkinél zajlik az élet, pörög a malom, kinek így, kinek úgy. Ilyenkor a férjemmel egy-egy lopott közös ebéden kívül, amikor randizunk a városban, csak este találkozunk néhány órára, a vacsora és a lefekvés között. Én hajnalig írok, dolgozom, reggel ezért képtelen vagyok felébredni egy közös étkezésre, és gyakran ájultan átalszom a búcsúpuszikat is. A hétvége éppen ezért szent és sérthetetlen. Amikor hétvégére esik valamelyikünknek egy programja, minden gondolatom őrajta jár, és a külön töltött idő kárba vész! Nem tehetek róla, még 5 év után is úgy érzek, mint talán még az első szerelemkor sem. Advent első vasárnapján ezért elmentünk “sunday bruncholni” a Budapest Marriott Hotelbe, hogy kicsit kiöltözve, kicsit ráérősen, kicsit egymással foglalkozzunk, és hódoljunk a gasztronómiai élvezeteknek. Persze végig “dolgoztuk”, ebéd közben is fotóztunk, ötleteltünk, nevettünk, ízleltünk, pezsgőztünk, élveztük, hogy a Duna partjától néhány méterre ücsöröghettünk, és olykor csak nézve ki a fejünkből töltöttük el december hónap első délutánját.


20131203-041704.jpg

Jó dolog ez a brunch. Fix összegért korlátlan fogyasztás, melynek keretén belül gazdagon tálalt svédasztalról, vagy a’ la carte menüről választhatunk ínyenc, különleges, vagy épp házias, klasszikus ételeket. Én az utóbbit preferálom általában.

Előételként lazacot tettem a tányéromra, összeválogatva hozzá madársalátát, pácolt cukkínit, sajttal töltött paprikát, serrano sonkát, amihez sárgadinnye dukált. Először meglepődtem a hideg lazacon, de hideg előételként mégis mit vártam?! Isteni volt! Sok gyerek azért nem eszi a halat, mert anyu mindig előtte megrágta neki, kiválogatva, hogy ne legyen benne szálka. Ezt a szálka-fóbiát sokan felőttként is hozzák magukkal. A halak közül a lazactól félek a legkevésbé. Ha jól van előkészítve, sem szálka nincs benne, sem rettegett “tóíze” sincs, mint a legtöbb emlékezetbe égett édesvizi halnak.


20131203-041825.jpg

Amikor elnyammogtam az előételt, láttam meg az étlapon a libalevest. Oda is sündörögtem a konyhás fiúkhoz, és beneveztem egy csészére. Pont mint anno a menzán, csak lényegesen elegánsabb környezetben, fűzős konyháscipő nélküli, jóval sármosabb személyzettel. Az a leves…amilyennek kell lennie egy vasárnapi húslevesnek, az olyan volt. Forró, illatos, lélekmelengető, aranyló, tiszta, enyhén áttetsző, gyöngyöző zsírpöttyökkel a tetején. Vérré vált bennem minden cseppje. Mivel messze lakik a családom, és mivel nagyon ritkán állok neki otthon két személyre húslevest főzni, megnyugtató, hogy van legalább egy olyan hely a városban, ahol egy tál levessel ha csak pár percre is, de visszahozható a gyerekkor íze.


20131203-041929.jpg

20131203-042622.jpg

Miközben én a lúdgége tészták tökéletes szimmetriájával voltam elfoglalva, a férjem roston sült libamájat aszalt szilvával falatozott. Én nem kóstoltam, nem tudok érdemben nyilatkozni. Viszont szerettem volna, ha bekerül a bejegyzésbe, ezért most, hajnal fél kettő után épp azt próbálom kihúzni belőle, hogy milyen “ágyon” tálalták az egyébként “mmm!” kategóriás, gyönyörűen átsült, barna mártással nyakon öntött libamájat. Elmondása szerint valamilyen sós fánk volt. “-Na és milyen íze volt a mártásnak, emlékezz már vissza!? -Olyan…hmmm…nem is tudom, olyan barnamártás szerű…” Köszi. Legközelebb inkább megkóstolom én is, ha írnék róla. Mindenesetre nekem az is elég meggyőző volt, hogy szó nélkül, 4 perc alatt üres lett a tányérja.


20131203-042035.jpg

Mindketten nagyon kedveljük a rákot, amikor csak tehetjük, extraként kérünk pár garnélát, vagy királyrákot az ételünkre. Ezért is volt egyértelmű, hogy az étlapról párolt fokhagymás rákkal folytatjuk a lakomát, amelyeket helyes mini, ütött-kopott, zománcozott lábasban tálaltak, a még javában sercegő olívaolajban. Ahogyan bearanyozta a budai hegyek mögött lenyugvó Nap fénye, valami békés, igazi vasárnapi érzés járta át a testem. Olyan, amit az egészséges lelkű ember a nagyinál él át, vagy otthon, vidéken, ebéd közben. Szép pillanat volt. Pirult fokhagyma szeletek úsztak az alján, pár levél friss petrezselyemmel megszórva -ahogy a nagy könyvben megírták, és ahogyan én is szeretem. Egy kosárka frissen sült, meleg, puha, roppanós héjú bagett járt mellé. Ha valami izgatja a fantáziám, betegesen maximalistaként viselkedve a végére járok a dolognak: észrevettem, ahogyan a pálcikán lévő rák lágyan gőzölög a fényben. Meg akartam örökíteni, ezért jobb kezemben fogtam az ételt, a bal kezemmel pedig a fókuszálás után nagy nehezen kattintottam. Úgy bizony, gyöngysorral a nyakamban, magassarkúban, és totál átszellemülten. De sikerült!


20131203-042131.jpg

20131203-042142.jpg

Mondhatni kár, hogy tévesen nekem is kihoztak egy rózsaszínre sült kacsamellet áfonyával. Az igazság az, hogy rettegek ha hús redelek az éttermekben. Nem azért mert nem jó minőségűek, hanem ha nem úgy van elkészítve, ahogy én szeretem, vagy én szoktam, akkor csalódott leszek. (Kissé földhözragadt vagyok, ez tény.) Ez a kacsa is sajnos hasonló érzéseket ébresztett bennem. Nekem az első falatok rágósak voltak, úgy három falat után pedig inába szállt a bátorságom. Nagyon kényes vagyok a húsételekre, nehéz az ízlésemnek eleget tenni ebben a kategóriában. Ez van. Ennek ellenére a színe pont olyan volt, mint a főzőműsorokban, de nekem mégis az áfonya fanyar íze és izzó színe csavarta el a fejem. Ha laikusként pontozni kéne, ez az étel nálam 5-ből 3-mat kapna.


20131203-043338.jpg

20131203-042753.jpg

20131203-042234.jpg

A desszertet “házhoz szállíttattam”, mondtam a kedvesemnek, hozzon azt, ami illik hozzám. Gondoltam valami kedves kis macaronnal lep meg, erre kaptam egy -biztos, ami biztos- gesztenyepürét… Persze ismervén engem, nem bízta a véletlenre: a másik kezében szinte mindegyik pulton megtalálható édességből hozott, mi szem szájnak ingere, hogy tudjon választani a kis felesége. Imádom. Fél négy körül az utolsók között hagytuk el a Peppers! éttermet. A csupasz, télre felkészült teraszon készítettünk néhány fotót, hogy megörökítsük a gasztrotúra gyöngysoros outfitjét. Külön stílus bejegyzésre ugyan azóta már készültek anyagok, de az majd egy újabb mosás-teregetés-vacsorafőzés hármas után kerül fel a W•L•S oldalára.


20131203-043540.jpg

20131203-043608.jpg

20131203-043741.jpg

20131203-043809.jpg

Szép délután volt. Teli pocakkal, kellemes jazz dallamokkal gyorsan telik az idő, és könnyebb elviselni a fázós, integető decembert. A vasárnaponként 12-től 15 óráig tartó sunday brunch időszakban szerencsénk volt, hogy kaptunk egy ablak melletti, szabad, kétszemélyes asztalt, mert egyébként minden alkalommal teltház van, törzsvendégekkel, turistákkal, és az olyakokkal, mint mi, akik foglalás nélkül spontán betévednek, bízva a szerencsében. Szeretném folytatni a jövőben ezt a kezdeményezést, hogy egy-egy gasztrotúráról, vagy étteremlátogatásról bejegyzést írok, néhány gondolatnyi személyes véleménnyel kiegészítve. Nőiesen, érzelmi oldalról megközelítve. Visszagondolva, jól éreztük magunkat, kiváló konyha, figyelmes személyzet, az étterem atmoszférája barátságos, de nem is várnék mást egy ötcsillagos szállodában található étteremtől. Arányosan megoszlik a turisták és a helyiek száma, az ebéd közben lágy zene szólt, néha felcsendülve a “Happy Birthday” ismerős dallammal. Igazán kellemes hely.


20131203-043833.jpg

Réka

#sunday #advent #style #hotel #brunch #gastro #marriott #budapest #food

14 megtekintés0 hozzászólás