Keresés

A többszáz éves pékáru

Nemrég értem haza, és csak most van időm megírni a három napja elkezdett bejegyzésem. Mostanában annyira pörög a fejem a munka körül, hogy a saját szomszédom nem ismertem fel az élelmiszerboltban, aki épp előttem fizetett! Persze utána váltottunk pár szót a parkolóban, a csomagok bepakolása közben -épp egymás mellett parkoltunk. Itthon kellemes, francia jazz dallamokkal a nappaliból, egyetlen mozdulattal kicsontoztam a sertéskarajt, alaposan megkönnyeztem a hagymapucolást, azaz épp készítem a pörköltalapot vacsorára a gulyásleveshez. Ilyen egy átlagos nap esti pillanatképe. Nagyon boldog vagyok, mert már egy jó ideje dolgozom valamin, amiben Ti is biztosan örömötöket fogjátok lelni! Meglepetésekkel készülök, ami reményeim szerint az év első felében napvilágot lát…; ) Szélsebesen suhannak el a lehetőségek előttem, amelyekből képtelenség mindet megragadni, ezért van, hogy egyet-kettőt el kell engedni, hogy teret engedjek az újaknak. Soha nem hittem el igazán azt az elcsépelt mondást, hogy “ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik”, de a napokban a saját bőrömön tapasztaltam ennek valódiságát. Józan ésszel, nyitott szemmel kell járni az élet ösvényén, mert a jel mindenütt ott van, ami minket szolgál -akár pozitív, akár negatív-, és figyelve ezekre a jelekre, hideg fejjel átgondolva elfogadni, vagy épp elutasítani a mézesmadzagot.


20140109-210053.jpg

És igen, igen, igen! Végre volt időm kipróbálni a legkedvesebb Jézuskám ajándékát. Na jó…az igazság az, hogy amikor éjjel hazaérkeztünk Rómából, éhesek voltunk, de nem volt itthon semmi érdemleges, ráadásul a hétvégéket szeretjük gazdagítani komótosan elfogyasztott reggelikkel, de sem kenyérféle, sem pedig más kívánatos ételt nem tartalmazott a hűtő, ezért a hajnali órákban nekiálltam bageleket sütni. A bagel az 1600-as évek végén, nyugati szomszédunknál, Bécsben jelent meg, majd több SZÁZ évvel később a mai Nagy Almában terjedt el igazán, és vált az ottaniak kedvelt péksüteményévé. Ezzel a ma is nagyon menő, kedves kis lyukas, “kenyér ízű fánkokkal” már egy ideje szemeztem, de most jött el a pillanat, -leginkább az új robotgépem dagasztó funkciójának hatására-, hogy közelebbről is megismerkedjünk. A zsemle ideje már lejárt, jobban mondva nem olyan stílusos, mint egy bagel, noha elismerem, nincs jobb egy jó vajas-sonkás zsöminél, paprikával és sajttal a közepén…Ha viszont valaki bagelt készít otthon, és másnap reggelinél abba harap bele jóízűen, amit saját kezűleg formázott és sütött pirosra, a maga varázsa annak is megvan, és erősen vetekszik a zsemle majszolás életérzéssel. Kiváló és sokoldalú szendvicsalap -igaz a vajazásnál kerülgetni kell a kis lyukat a közepén. Hajnal valamikor fél 5 körül lettem vele készen, ajánlom az elkészítését, de ha valaki görcsösen vigyáz a vonalaira, akkor NE este süssön, mert a meleg, mosolyogva illatozó bagelek, nagyon kívánatosak, és valóságos ördögként csábítanak harapásra! És ha már egyet beleharaptunk, …rögtön már csak 5 darab marad a hatból..: ) Imádtam készíteni, most megosztom Veletek, hogyan is tettem. Azért jó a konyhasziget, mert a bárszéken ülve, munka közben meg tudom keverni, és ízlelni a levesem. Ahh mennyei lesz…

Bagel (6 darab)

Hozzávalók a tésztához: 1 db tojás 20 g barnacukor 12 g friss élesztő 3 dl langyos víz 10 g vaj 1 tk növényi olaj 600 g búzaliszt (bocsi) 3 g só

A főzéshez: víz 50 g barnacukor


20140109-210212.jpg

-A robotgépem keverőtáljába tettem a tojást, a nádcukrot, az élesztőt és a víz egyharmad részét. Csomómentesre kevertem, majd hozzáadtam az olajat és a kockázott vajat. -A lisztben a sót egy tálban elkevertem, és fokozatosan a többi hozzávalókhoz adagoltam, végül a maradék vízzel lágyítottam a tésztát. -A munka orszlánrészét elvégezte helyettem az új szerelmem, (bár szeretek dagasztani, könyékig lisztes és tésztafoszlányos lenni, de így legalább jutott idő elpakolni a konyhában.) Amikor már sima volt tészta, és összeállt, kikapcsoltam, lefejtettem a villákról, és fóliával letakarva, szobahőmérsékleten 40 percig, nagyjából kétszeresére kelesztettem. -Az idő letelte után henger alakúra sodortam, majd 6 egyenlő részre osztottam a tésztát, melyeket egyenként cipóvá gömbölygettem, további 5 percig pihentettem. -A bucik közepét a hüvelykujjammal kivájtam, majd tágítottam kb. 4-5 centiméteres átmérőjű lyukakra. Nedves konyharuhával letakarva ismét várakozó álláspontra kerültek további 30 percre. -Közben felforraltam egy lábas vizet a barnacukorral, majd a “fánkokat” oldalanként 20 másodpercig főztem a lobogó vízben. Igen! Számomra is érdekes feladatnak tűnt a tésztát vízben főzni, de ezzel gyönyörű fényt kapott, illetve segített abban is, hogy majd a sütés közben ne száradjanak ki. -Egyből sütőlapra tettem őket, megszórtam durva tengeri só szemekkel, majd toltam be a 220 fokos sütőbe, hogy elnyerjék az aranybarna bagelhez méltó küllemüket.

Bármilyen otthon található magvakat szívesen visel a hátán, valamint készíthető édes tésztával is, az arányok megváltoztatásával, akár mazsolával dúsított tésztával, durvára tört dióval a tetjén. Kevés volt ez a hat darab, ugyanakkor 2 nap után az utolsó árva bagel kezdett keményedni. De ez a veszély könnyen elhárítható egy több fős családnál. Vajas májpástétommal megkenve, egy-egy szelet sajttal, és paradicsommal tette széppé a hosszú, hétvégi reggelünk.

Jó étvágyat!


20140109-210258.jpg

Réka

#reggeli #gasztro #bagel #food #newyork

5 megtekintés0 hozzászólás