Keresés

A Naptár


20131128-035103.jpg

Elkészült az adventi kalendárium. Izgalmas decembernek nézünk elébe…;) Ebben a szezonban a természetes összetevőkből készült, rusztikusabb, otthonosabb, barátságosabb dekorációt éreztem magaménak, talán az új környezet miatt. Az eddigi tapasztalataim szerint, amikor elköltöztem egyik helyről a másikba, tudat alatt olyan tárgyakkal vettem magam körül, olyan stílusirányzatot kezdtem el követni, ami az épp aktuális otthon elhelyezkedésére volt jellemző. (10 év alatt, 10x költöztem, és még nincs vége) Amikor egy modern, minimalista lakóparkban laktunk, Budapest majdnem közepén a Duna parton, minden fehér volt, visszafogott, ám precízen elhelyezett dekorációk, letisztult formák, fém, és indusztriál kiegészítők találkoztak. Amikor pedig a “Lila Akác közbe” költöztünk, ahol csodálatos, melegszívű szomszédok vesznek körül gyerekekkel, kutyákkal és cicákkal, a zsigereimben is érzem az ízlésem pozitív energia kezdeményezte változását. Most ilyen környezetben éljük a mindennapjainkat, talán érezhető is a megnyugvás, a magamra találás, ami eljött az életemben. Amikor néhány dolgot magam mögött hagyva ki tudom válogatni, hogy mire van, és mire nincs szükségem, mi az, ami a boldogsághoz igazán fontos, és mit kell kidobni, ami csak az energiám lopja. Kipróbáltam milyen az, amikor csak a saját feladatomra koncentrálok, csak magammal foglalkozom, a magam útját járom. Azaz kiállok a jó magyar mentalitás sorából, és nem pazarlom az időm másokra, látom ugyan, de nem érdekel ki, hol, mit csinál, mit üzenget, mit vásárol, miként viselkedik, hogyan válik nevetségessé, hanem a saját kitűzött céljaim felé terelem a gondolataim, és a belsőm megerősítésén dolgozom. Nagyszerű érzés! Az egyik ilyen apró cél, hogy idén végre normálisan fel tudjak készülni a karácsonyra, kiélvezzem az adventi készülődés minden pillanatát, mert eddig mindig csak mérgelődtem valamikor a óév utolsó óráiban, hogy már megint úgy elmúltak az ünnepek, hogy nem éltem meg teljes szívvel. Bár az idő repül, mégis megpróbálom picit lelassítani apró tettekkel és odafigyeléssel.

Óriási lelkesedéssel készítettem el az első adventi kalendáriumom, amivel a férjem szeretném meglepni minden egyes decemberi napon. Annyira várom már az elsejét, hogy végre kinyithassa az első csomagocskát, én pedig nézhessem a mosolygó arcát, amint gyermeki izgatottsággal bontja ki a napi meglepetéseket!

Amire szükségem volt: •1 ív natúr csomagoló papír •kötöző spárgák •1db A/4-es merített papír •öntapadós számok •olló •folyékony ragasztó •vonalzó •ceruza

A csomagoló papíron kimértem a tetszőleges nagyságú tasakokat, esetemben 24db 40×10 centis téglalapokat vágtam ki, majd hajtottam meg, és ragasztottam össze. Nem volt kedvem szép tasakokért kutatni a papírboltokban, ráadásul határozott elképzelésem volt a végeredményt illetően, ezért nagyjából 3 óra alatt elkészítettem magamnak.

Ollóval kilyukasztottam a tetejüket, majd belefűztem a kötözőt, amivel lezártam a csomagokat.

Egy lap merített papírt egyenlő nagyságúakra tépkedtem, ezzel is fokozva a kalendárium rusztikus stílusát. Ráragasztottam a papírboltban vásárolt, adventi arany számokat, majd a bilétákat is kilyukasztva ráfűztem a záró masnik egyik bajuszára.


20131128-031236.jpg

20131128-031527.jpg

20131128-031540.jpg

20131128-032114.jpg
20131128-032650.jpg

Van egy nagyon értékes, minimalista stílusú műalkotásom, azaz egy teljesen üres, óriási keretre feszített festővásznam, amit eddig nem volt szívem felhasználni, és üresen lógott a falon. Úgy látszik erre az alkalomra várt. A keret két szélére apró szögekre kifeszítettem egy spárgát, majd arra egyenként a 24 darab tasakot felkötöztem. Természetesen nem árulhatom el a meglepiket, mert akad egy lelkes olvasóm, aki most az orra alatt mosolyogva kénytelen kivárni a decembert…


20131128-032433.jpg

20131128-032448.jpg

20131128-032510.jpg

20131128-033107.jpg

20131128-033119.jpg

20131128-033148.jpg

20131128-033219.jpg

20131128-025516.jpg

Mindennap körül vagyunk vége apró örömökkel, csodákkal, amikre valaki érzékenyebb, és megéli azokat, valaki nem. Amikor a férjem házi lekvárokkal teli dobozzal tér haza, vagy két kiló “csak úgy” pucolt dióval. Amikor a majdnem 80 éves nagymamám év(tized)ek után is ugyanúgy örömkönnyekkel köszönti az unokáit. Amikor pár csomag tartós élelmiszerrel, édességgel segítek a rászoruló családoknak az egyik hipermarketben. Csodák léteznek, és olykor kézzel foghatók!

“Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (Az Apostolok Cselekedeteiben idézi Pál apostol ezt a Jézustól származó mondatot.)

Reformátusként minden, a szülővárosomban töltött karácsonykor templomba mentünk szenteste. Ez a mondat, a bibliai igehirdetések után, minden egyes alkalommal az istentisztelet végén hanzgott el a Tisztelendő úr szájából. Akkoriban még nem tudtam mit is jelent. Mohó és izgatott kisgyerek voltam, mert tudtam, hogy ha hazaérünk, jön a Jézuska. Mostanra viszont értelmet nyert ez a mondat. Eljött az idő, hogy másnak szerezzek önzetlenül örömet, ezáltal tegyem boldoggá a napjait, jelen esetben az adventi várakozást, a karácsony ünnepét. Nemrég csatlakoztam egy önkéntes csoportba, ahol hátrányos helyzetű, vagy rászoruló gyermekeket ajándékozunk meg karácsonyra. Nem tudom, szabad-e erről írnom, ezért úgy döntöttem, a részleteket nem árulom el, csak annyit, hogy én is egy “Angyalka” vagyok, aki egy, vagy több gyermeket az országból meg fog ajándékozni. Ez az első, hogy ilyen kezdeményezésben szerepet vállalok. Persze nem áll távol tőlem az adakozás: az ünnepek elteltével becsomagolom a megmaradt karácsonyi, vagy szilveszteri vacsorát, a férjemmel beülünk az autóba, és az első hajléktalannak odaadjuk a meleg ételt, volt, hogy egy pár vastag zoknit is kapott valaki. Nekünk pár liter üzemanyagnyi áldozat, de nekik… Nagyon megható, amikor megköszöni egy idegen, bozontos, fagyos tekintetű alak, hogy ételt adsz neki, és gondoskodtál róla. Nem lehet szavakba önteni. Ahogy olvasom a gyerekek leveleit, megdöbbenve tapasztalom, hogy mennyi értékes, tisztalelkű kisgyerek van, akinek nem jut annyi, mint másnak. Akik csillogó szemekkel várják a karácsonyt, és nem azért, mert a legújabb iPad minit kapják, vagy a hipercsodaszuper babát, hanem ételt, zoknit, és egy igazi meghitt karácsonyt kérnek ajándékba az “Angyalkáktól”. Boldog vagyok, mert épp ma kaptam meg a személyre szóló levelet, amiben egy óvodás kislány kívánsága olvasható. Megható őszinteséggel fogalmaz, amit az édesanyja segített megírni…nincsenek rá szavaim. A hétvégén tehát a nyakamba veszem a várost, és igyekszem teljesíteni a kívánságát. Ez a minimum, amit megtehetek, hogy szép karácsonya legyen egy kicsi szívnek. Ezek az apró örömök, emberi csodák, amikért érdemes élni. “Tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál.” (Ralph Waldo Emerson)

Réka

#advent #kalendárium #otthon #naptár #karácsony #dekoráció

1 megtekintés0 hozzászólás